Most, hogy Deutsch Tamás háborút indított az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-oldal – és a hozzá közel álló más online csoportok – ellen, felmerül az emberben a kérdés: félnek tőlünk?
Az elmúlt néhány hónapban világossá vált, hogy a civil társadalom minden politikai hátszél vagy manipuláció nélkül képes kritikus tömeggé nőni, hálózatokat alakítani. Ezek a civil szerveződések nem kérnek a jelenlegi pártokból, de jogot formálnak rá, hogy kifejezzék a véleményüket.
Magyarországon a politikai elit egyik része – a baloldali – elvesztette a hitelességét korrupciós ügyei és ügyefogyott kormányzása miatt, a másik része – a jelenlegi kormányerő – kétharmados többségét nem az ország gazdaságának rendbetételére fordította, hanem arra, hogy a demokratikus alapjogokat és az ezeket védő intézményeket kikezdje. Nem is kérdés már, hogy a kiábránduló szavazók valami másra vágynak. Ha innen nézzük a dolgot, nem csoda, hogy a Fidesz szükségét látja egy ellenkampány beindításának. Az sem csoda, hogy az MSZP igyekszik meglovagolni a Facebook-hullámot, és elindítja a saját mozgalmát.
Ez idáig, a jelentős pártszervezetek ellenére, ezek a csoportok nevetségesen jelentéktelenek ahhoz a 74 ezer emberhez képest, akik spontán módon fejezték ki felháborodásukat a tájékozódás alapvető demokratikus jogának csorbítása miatt. Túlzás lenne már Facebook-generációról beszélni – a magyar internethasználók között többségben vannak ugyan a fiatalok, de a civil mozgalomban a tinédzserektől a hetvenes korosztályig mindenféle polgár található. Ha az interneten formálódó civil közösségeket jellemezni akarjuk, jobb mutató a magasabb iskolázottság és az élénk közéleti érdeklődés, mint a puszta életkor.
Az élénk és kritikus vélemény- és hírblogokkal együtt – amelyek ma már legalább olyan olvasottak, mint a hírportálok – kirajzolódni látszik egy másféle politikai elit. Egy elit, amely nem kér az elmocsarasodott politikai kultúrából, a mesterségesen szított, de társadalmi szempontból értelmetlen ideológiai ellentétekből, és a sajátosan magyar korcsdemokráciából, a baloldali-populista-vezérelvű jobboldal, illetve a teljesen iránytalan (valamikori) baloldal hatalmi versengéséből.
A kérdés már nem az, vajon létezik-e ez a potenciális új elit. A kérdés az, hogy a civil társadalom mozgolódása elvezet-e új pártok kialakulásához, amelyek alternatívát kínálnak a jelenleg alternatíva nélküli politikai „oldalakhoz” képest. Az első kísérlet erre, a Védegyletből született LMP, e pillanatban elbukni látszik, mert nem tudja koherens programmá és politikai cselekvéssé formálni azt a lehetőséget, amelyet a kiábrándult választóktól 2010-ben kapott.
Az elmúlt választások 5-6 százalékos pártjai – kezdve a Centrum párttal az MDF-en át egészen az LMP-ig –, amelyek a tiltakozó szavazatokból profitáltak, azért voltak bukásra ítélve, mert valójában nem rendelkeztek programmal. Olyan programmal, amely nem csak a magasan képzetteket és az öntudatosan tiltakozó választókat, de a passzivitásba menekülő szavazói csoportokat is képes megszólítani.
Magyarországon a gazdasági és a politikai hatalom ezer szálon fűződik össze, ezek a függőségi rendszerek jelenleg már inkább feudális társadalomra, mint demokráciára emlékeztetnek. Hogy a Fidesz – vagy inkább Orbán Viktor – minden szégyellősség nélkül intézményesíteni is kívánja az eddig is létező informális hatalmi hálózatot, tulajdonképpen már nem a demokrácia felszámolása. Az a demokrácia, amely 1989–90-ben az akkor még idealista új elit szeme előtt lebegett, soha meg sem született Magyarországon. Ha most a Fidesz kétharmados többségével élve új alkotmányt alkot, biztosíthatja, hogy soha ne is szülessék meg. Elég, ha néhány egyszerű trükkel megakadályozza új politikai erők megjelenését.
Ha az elégedetlen, kiábrándult vagy egyenesen dühös csoportok – szándékosan nem beszélek értelmiségről, mert a hagyományos szűk értelmiségnél jóval tágabb rétegről van szó – meg akarják őrizni azt a hitelességet, amelyet az elmúlt egy-másfél évben felépítettek, részt kell venniük az alkotmányos csatában. A puszta tiltakozás már nem elegendő: csak a tízezrek és százezrek megmozdulásával megtámogatott világos követelések, s végső soron a demokratikus alapintézményekkel kapcsolatos közös állásfoglalás kényszerítheti a jelenlegi elitet arra, hogy a polgári demokrácia értékeit – például a szólásszabadságot, a jogbiztonságot, a politikai jogok maradéktalan érvényesülését – ne merje korlátozni.
Ha tízezer ember békés tiltakozása a Kossuth téren megijeszti a hitelét vesztő politikai elitet, holott a megfélemlített média lényegében nem mer hírt adni róla, akkor a régi elit érzi már, hogy felnőtt egy nemzedék, amely nem hajlandó betagozódni a klientúrák alattvalói rendszerébe, és valódi politikai alternatívává nőheti ki magát.
Olyan verseny kezdődött, amelyben a lázadó civil szerveződések végképp eljelentéktelenedhetnek, ha nem képesek szembeszállni a nyomással, amely, jól látszik, a megfélemlítésüket, kisajátításukat vagy elhiteltelenítésüket szolgálja.
Nem vesztegethetik az időt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
