Kormány Ábrahám, Kormány Cecília, Kormány Ödön. Soros Ágota, Soros Balázs, Soros Valéria. Ha valós lenne a kormányzat világérzékelése, roppant egyszerű dolga lenne a politikai telefonkönyvek készítőinek, hiszen csak két vezetéknévvel kell bajlódniuk (na jó, legfeljebb hárommal, mert a Bizonytalan Valakik is helyet kaphatnak a lajstromban).
A hatalom azt mondja: van ő és vannak a Soros-erők. Utóbbiak bekebelezték a baloldalt és igazából a Jobbik is az övék, vagy mindjárt az övék lesz. És naná, hogy a vidéken élő bizonytalanokhoz ömlik a Soros-konzerv, a Soros-sör meg a Soros-jégeralsó – csak ezért mordulnak a szép Fidesz-világ ellen az éhezők, a közmunkások, a polgármestertől függő vállalkozók. Ha igaz lenne a kormány percepciója, és minden elégedetlent az amerikai milliárdos mozgatna (márpedig a választók több mint 60 százaléka az), az azt jelentené, hogy Magyarországon majdnem 5 millió Soros-bérenc kupacolódott egybe. Ami félelmetes arány, hiszen az egykori NDK állambiztonsági szervezete, a Stasi mindössze a lakosság tizedét tudta mozgatni, magyarán Soros sokkal hatékonyabb, mint a világ egyik legrettegettebb titkosszolgálata volt.
Az egyetlen logikai hasra esés, hogy ilyen tömeggel miképp képtelen minden választást behúzni, noha 2,5-2,8 millió voks elég a parlamenti kétharmadhoz. Hogy van az, hogy rendőrt verni nem restek a Soros-legények, de az urnákig képtelenek elvonszolni seggüket?
Vagy egyszerűen gyávák a Soros-zsoldosok. A tüntetést biztosító, robotzsarunak öltözött rendfenntartó ugyanis nem üt vissza. A polgári bázis azonban nem ilyen mulya, már viszket a tenyere – legalábbis, ha keresztény. A miniszterelnök szerint. Mert Orbán Viktor odasózatna, mondáskontextus alapján Isten nevében, csakhogy az ő (értsd: Orbán) akarata szerint. Hogy ez milyen szerep- vagy eszmezavarra utal, azt most ne taglaljuk, mert elfedne egy sokkal brutálisabb tényt. A miniszterelnök kvázi állami erőszakkal fenyeget.
A miniszterelnök demokratikus alapjogaikkal élőknek azt üzeni: adott esetben meg lesznek fenyítve. A miniszterelnök fizikai erőszakot lebegtet. Erre még nem volt példa.
A rendszer már számtalanszor erőszakot tett polgárain. A magánnyugdíjpénztárak einstandolásával megerőszakolta a magántulajdon sérthetetlenségének jogát. A lakhatási támogatás és a szociális ellátás jogának eltörlésével megerőszakolta az élet jogait.
A média elfoglalásával megerőszakolta az információhoz és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Most a polgárok fizikai valóján a sor. Ez a színtiszta diktatúrák sajátja.
Akadnak persze autoriter rendszerek, melyek nyíltan felvállalják lényegüket. A türkmén basi országában 97 százalékos többség választja az „aranyszoborban is megörökített vezetőt – a 3 százaléknyi renitenst azóta listázták. Tiszta ügy. A sunnyogó diktatúrák azonban spanyolfalat húznak maguk elé. Ilyen például a nemzeti konzultáció, amit hivatkozási alapnak használhat a hatalom. Épp ezért hiba lenne bármilyen módon részt venni a konzultációban. Mert ha eldől az „áldemokratikus paraván”, ott áll pőrén a rendszer. Kivillan lényege, ökölbe szorult keze, és nem titok, hogy a hatalmáért ütni is kész.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!