Zöldügyek, hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozása, emberi és gyerekjogi esetek felkarolása – az ATV-s műsorvezető, Bombera Krisztina a televíziózás mellett gondolt egyet, és amerikai mintára, egy közgazdász barátnőjével együtt létrehozta a társadalmi érzékenyítésért kiáltó „ügyek ügynökségét”. Most épp az olvasási nehézséggel küzdő magyar gyerekek megsegítéséért kampányolnak a Balaton Sound egyik idei sztárfellépőjével, a The Chainsmokers duóval.

 

– Hogy, vagy egyáltalán kinek jutott eszébe épp egy amerikai DJ-duót felkérni, hogy szövegértési nehézséggel küzdő magyar gyerekeknek segítsenek?

– Az értő olvasásért dolgozó United Way Alapítvány neve nem volt ismeretlen a zenészek számára, már korábban is támogatták a világ legnagyobb civil szervezetének a munkáját, csak épp eddig mindig Amerikában. Mivel a társam, Bondor Gabi – ő magyar közgazdász, az Egyesült Államokban él, és egyébként a legjobb barátom – és én is elég jól beágyazottak vagyunk bizonyos szempontból Amerika egy-egy szegmensébe, tudtuk, hogy őket szeretnénk. Gabi sok évig Wall Street-i farkasok közt dolgozott, pont olyan világban, mint a híres film csillogó, dekadens, amorális pénzvilága, csakhogy jótékonysági projekteket is menedzselt. Megpróbált okosan átcsoportosítani forrásokat olyanokhoz, akik rászorultak, és hasznos munkát végeztek, úgy, hogy abból a cégeknek is legyen erkölcsi és marketinghaszna. Nagyon jól kiegészítjük egymást, és elképesztő kitartással hajtunk fel bárkit, akivel együttműködést remélünk. Kalandosan jutottunk el a The Chainsmokers zenekarhoz is, maguk a producerek is ámultak kicsit, amikor egyszer csak ott magyaráztuk a két sztárnak a hollywoodi stúdiójukban a magyar olvasásoktatást és a hátrányos helyzetűekért végzett magyar munkákat, miközben a srácoknak épp egy stúdiófelvételen kellett volna dolgozniuk. Szívósak vagyunk és lerázhatatlanok, ezt amerikai tudósítóként szedtem magamra.

– Könnyű meggyőzni a hírességeket, hogy adják az arcukat egy-egy ügy mellé? Vagy volt, aki nemet mondott?

– Egyetlen sztár sem volt még, akit ha megkerestem, nemet mondott volna. Volt, aki végül pont nem ért rá, vagy épp nagy erővel dolgozott egy másik ügy mellett, de olyan, aki húzta volna a száját, nem. Persze olyan embereket is keresek fel mindig, akiknek az embersége, elkötelezettsége, empátiája számomra ismert és nagyon elismert. Ez alap.

– Van ennek a fajta „jótékonykodásnak” egy amerikai mintája is, ha jól tudom: az omaze. Ismeri őket?

– Személyesen nem, de nagy tisztelője vagyok a munkájuknak. Éppen azért, mert a koncepciót minden irányból olyannak látom, ami az összes szereplőnek ad valami jót, emlékezeteset. Gabival szeretnénk meghonosítani ezt az új típusú jótékonysági módszert, amely sok-sok elemet kombinál, ettől picit veszélyesen bonyolult is. Veszünk egy ügyet, ami a közjót célozza; teszünk mellé divatot, például egy pólót, ami a lényegi üzenetet hordozza; szövetkezünk szponzorokkal, akik piaci szereplők, és nem szégyenkezve, hanem jó hangosan hirdetjük, hogy ők az ügy mellé álltak. Csapatot szervezünk hiteles közszereplőkből, akiket az emberek másról ismernek és másért szeretnek, mint az ügyünk, de a hangjuk eljut az emberekhez, akik szeretik őket. Csinálunk játékot, nyereményeink vannak, sztár show és csillogás, és az egésznek az értelme az, hogy hasznos legyen a felkarolt ügyet képviselő szervezet számára, a ruhát hordó és ezzel az alapítványt támogató magánember számára, az egész projektet megszponzoráló vállalatok számára, az ügyben részt vevő sztárjaink számára – szóval mindenkinek öröm és haszon. Nincsen benne senki, aki csak ad, mindenki kap is valamit. Aki például most a Balaton Soundra tombolajegyet vesz, és kisorsolják, az a koncert után személyesen találkozhat a Chainsmokers két DJ-jével, ráadásul ők állják a szerencsés V. I. P. Sound-jegyét, az utazást a fesztiválra és a találkozón az ételt-italt is.

– Akármennyire is jótékony, üzletről beszélünk. Vannak saját ügyeik is?

– Persze van, amikor magunk választunk, a magunk költségére ügyet, ilyenkor ez a mi CSR-unk (társadalmi felelősségvállalásunk), szponzor cég nélkül. Ilyenkor a kettőnk által becsült és szeretett szervezet számára gyártunk olyan tárgyat, amit megpróbálunk minél nagyobb számban eladni, és a bevételt a szervezetnek adjuk. A kampány alatt pedig az összes elérhető felületen hirdetjük, hogy az adott szervezet mivel foglalkozik, és az az ügy miért fontos. Csapatban dolgozunk, a grafikusunkon kívül mindenki nő, ugyanazzal a motivációval: a társadalmi ügyek erősítése.

– A tavalyi TEDxYouthon a változásról szóló előadásában azt mondta, azért lett tévés, hogy történeteket mesélhessen. Miért vágott bele egy olyan vállalkozásba, ami közelíti a társadalmi célú kategóriát? Hogy történeteket, ügyeket tegyen láthatóvá?

– A történetmesélés számomra nem esztétikai, irodalmi kategória, vagy valami olyasmi, amiben a kreativitást látom a magam számára, hanem újságírói eszköz. Nem író vagy mesélő vagyok, hanem figyelemfelhívó újságíró. És mivel minden kutatás azt bizonyítja, hogy a legtöbb ember a világ legracionálisabb tényeihez is elsősorban érzelmileg kapcsolódik, és csak másodsorban intellektuálisan, ezért úgy érdemes kommunikálni, hogy az nyomot hagyjon a befogadóban. Különben fölösleges dolgozni. Olyan korban élünk, amikor alapvető tényeket is valamiféle hitbéli kérdésekként kezelnek sokan, tények helyett véleményekhez vonzódnak egyre többen, és emiatt a hiteles történetmesélés jelentősége talán még nagyobb, mint korábban. Engem a társadalmi igazságtalanságok érdekelnek a legjobban, és azok az emberek, akik ennek csökkentésén dolgoznak, tehát a történeteim gyakran fordulnak feléjük, most már húsz éve. Ebben az új munkában, amit a CauseArt Platformban csinálunk, szórakoztatóipari elemeket és sztárokat is bevonunk, éppen azért, hogy még könnyebben és hatékonyabban próbáljunk eljutni az emberek szívéhez olyan ügyekkel, amelyek megérdemlik a figyelmet.

– Mi volt az első ügy, amit causeartosként felkaroltak?

– L. Ritók Nóra alapítványának, az Igazgyöngynek a munkája a hátrányos helyzetű gyerekek komplex fejlesztéséért.

– Mi volt az eddigi legkreatívabb, bohóbb vagy extrémebb tárgyötlet?

– Imádjuk a flip-flop papucsokat, nagyon jó üzenethordozók, nagy a felület, szépen, kreatívan lehet a papucstalpon grafikailag dolgozni. Minden céget megpróbálunk meggyőzni arról, hogy a flip-flop papucs az ügymarketing egyik legjobb eszköze!

– Hogy látja, mennyire nyitott a magyar ember az e?éle érzékenyítésre? Eléri egyáltalán az ingerküszöböt, ha valaki jótékonysági ügyről olvas a kávéspoharán?

– Én úgy látom, hogy igen. Azzal, hogy a sztárok behúzzák a saját rajongóikat, az ügy is reflektorfénybe kerül.

– Van szívügye?

– Bármi, ami gyerekek jólétével és jóllétével függ össze. Oktatással, bántalmazás elleni munkákkal, bármivel, ami gyerekeket véd és épít.

Címkék: Interjú

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!