Már augusztus 2-án, vagy két nappal később, netán csak 15-én? Mert akkor aztán már biztosan. S ezt nem zavaros szekták jósolgatják, ahogyan tették már annyiszor, persze mindig felsülve vele, hanem tekintélyes szakértők.

 
Avar János

Például az amerikai szövetségi bankrendszer St. Louis-i elnöke. Sokakkal egybehangzóan attól tartva, hogy a washingtoni politikusok pókerpartijának vesztese az egész világgazdaság lesz. Ha ugyanis bekövetkezne az elképzelhetetlen, tehát az Egyesült Államok – akár csupán egy-két napra is – szabályosan fizetésképtelenné válna, magyarán átmenetileg csődöt jelentene, az valóban felérne a világvégével. Utóvégre az amerikai állampapír a világgazdaság legbiztonságosabb befektetésének számít, ha tehát az USA kincstára nem tudná kifizetni soros kötelezettségeit, kötvényeinek esedékes kamatait, annak beláthatatlan következményei lennének a nemzetközi pénzvilágra.

Márpedig néhány hazardírozó republikánus törvényhozó éppen azzal fenyegetőzik, hogy ha Obama kormánya nem enged, akkor hagyni kell az egy-két napos csődöt. Mivel korábban már előfordult amerikai „államszünet”, vagyis a kongresszus nem adott felhatalmazást a kormánynak a szövetségi alkalmazottak fizetésének folyósítására, azokat pár napra szabályosan hazaküldték. Legutóbb tavaly decemberben jártak közel ilyen államszünethez, mígnem Obama dűlőre jutott a republikánusok képviselőházi vezérével. Boehner januártól már a képviselőház elnöke lévén, ott immár republikánus a többség, s abban túl nagy a radikálisok hangja, ők kockáztatnák akár az államcsődöt is. Mert csak akkor lennének hajlandók az államadósság plafonjának törvényi megemelésére, ha a demokrata elnök tetemes kiadáscsökkentést, tehát a szociális költekezés kurtítását ajánlja fel cserébe. Augusztus 2. a határideje e pókerpartinak, s ha netán képtelenek megegyezni, az állam ezúttal nem alkalmazottainak nem fizethet, hanem hitelezőinek, s az tényleg világvége. A hitelminősítők sietnek is fenyegetőzni Amerika leminősítésével, a Fitch még a bóvli kategóriába sorolást is megpendítette.

Ismerős képlet. A jobboldalt, amely decemberben kierőszakolta, hogy Bush adócsökkentésének 2010-zel lejárt hatályát a leggazdagabbak esetében is hosszabbítsák meg, tehát nem engedte a gazdaságserkentésbe és bankmentésbe belerokkant államot némi többletbevételhez jutni, csak az érdekli, hogy a tehetősek jól járjanak és a szegények támogatására ne legyen elegendő keret. A jelszó ott is az államadósság csökkentése, amely valóban riasztóan magas, ám zsugorításából talán nagyobb részt vállalhatnának a tehetősebbek. Akiknek – Amerikában természetesen progresszív – adókulcsa az utóbbi évtizedekben egyre kisebb lett, gazdagodtak is rohamosan a Reagan–Bush-korszakban. Még jó, hogy egykulcsos adóról az óceánon túli tehetősek nem is álmodozhatnak.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!