Beszélgetés dr. Abdul-Fattah Munif iszlámszakértővel két ima között - A naplementei Magrib-imára hívnak a Magyarországi Muszlimok Egyházának Budapest Mecsetében. A közösségi helyiségeket rejtő épület minden pontjáról szállingóznak az emberek. Cipőiket polcokra teszik, papucsaikat az ajtóban hagyják. Az imateremben Mekka felé fordulnak, és aznap negyedjére imádkoznak Allahhoz. A Magrib végeztével az egyik tanterembe kísér minket dr. Abdul-Fattah Munif.

 
Abdul-Fattah Munif iszlámszakértő - Fotó: Üveges Zsolt

– A béke vagy a háború vallása az iszlám?

– Az iszlám, mint a szó egyik alapjelentése is mutatja, a béke vallása, nem pedig a háborúé. Szemléletében a könyörületesség és a méltányosság a követendő út, nem pedig a kegyetlenség. A világban majdnem 2 milliárd muszlim él, azonban nem lehet egész számmal kifejezni a terrorcsoportok arányát: kevesebb, mint 1 százalék az, aki ferdén értelmezi a Koránt, és bűncselekményeket hajt végre.

– A Koránt többféleképpen is lehet olvasni?

– Ez a jelenség egyidős az iszlámmal, mert a Korán szövege alapvetően nem egysíkú. Az Isten, mikor kinyilatkoztatta a Koránt, különböző jelentésrétegeket helyezett el benne. Az egyszerű ember is megérti, és a filozófusnak is találni benne üzenetet, amelyek nem állhatnak egymással szöges ellentétben. A szélsőségesek kiragadják a Korán egyes részeit a történeti kontextusból és a szövegösszefüggésből, és megpróbálják meggyőzni a fiatalokat, hogy ez a helyes értelmezés, mert azt egyes tudósok már régen megmondták. Nagyon autentikusnak hangzik, hogy egy középkori gondolkodóra hivatkoznak, de nem teszik hozzá, hogy a tudós a fősodorhoz képest torzan, az iszlám szellemiségével ellentétesen értelmezte a Koránt.

– Mi az üzenete a kard versének, amelynek a nevében az Iszlám Állam elindította a dzsihádot?

– A szélsőségesek ezt úgy magyarázzák, hogy minden élőt el kell pusztítani a Földön, aki nem muszlim, amennyiben nem térnek át az iszlám vallásra vagy nem fizetik meg a fejadót. De az idézet valójában arról szól, hogy ha a muszlimokat fenyegetés éri, fel kell venniük a harcot. Az utalás eredetileg a Bizánci Birodalomra vonatkozott, amely minden eretnekmozgalmat elpusztított. A szélsőségesek viszont általános érvényűnek tartják.

– Mivel lehet ez ellen érvelni?

– A Koránt a Koránnal együtt kell értelmezni, vagyis mindig meg kell nézni, hogy a témában vannak-e más idézetek, amelyeket összevetve megkaphatjuk az adott ügyre vonatkozó pontos üzenetet. Az Írás népével kapcsolatban a Korán nem tiltja meg a muszlimoknak azt, hogy jóságosak és igazságosak legyenek, amennyiben nem harcolnak ellenük a vallás miatt és nem űzik ki őket a házaikból. Csak azt tiltja meg, hogy jóságosan és méltányosan viszonyuljanak azokhoz, akik harcolnak ellenük (Korán 60: 8-9). Akik barátsággal és jóindulattal vannak a muszlimok iránt, azokra barátként tekintenek.

– A dzsihádról mit állít a szöveg?

– „És harcoljatok Allah útján (Allahért) azok ellen, akik harcolnak ellenetek! Ám ne kövessetek el túlkapást (a harcolókkal és fegyvertelenekkel szemben). Allah bizony nem szereti a túlkapásokra vetemedőket” (Korán 2: 190). Ez egy általános idézet, ami azt jelenti, a muszlimok csak azok ellen harcolhatnak, akik megtámadják őket. Ami nem más, mint a szabadságharc. A dzsihád még a 20. század elején is pozitív fogalom volt, a gyarmatosítók elleni küzdelemmel azonosították.

– Nem mond ellent ennek a nézetnek, hogy a 7. századtól terjeszkedni kezdtek a muszlimok?

– A korai muszlim közösség azért fordult a perzsák ellen, hogy megelőző csapást mérjenek a birodalomra. Fenyegetésként élték meg, hogy Mohamed próféta követét a perzsa uralkodó megölette. Mindössze harminc év alatt meghódították a Perzsa Birodalmat, mert a népnek már elege volt a vetélkedő politikai dinasztiákból és a kemény adóztatásból.

– Az Iszlám Állam terjeszkedése nem minősül megelőző csapásnak?

– Nagy hibának tartom a két háborút összemosni. A muszlimok korai hódításaikkal egy igazságos társadalmat akartak felépíteni. Az iszlám vonzereje az volt, hogy nem tesz különbséget ember és ember között. Nézzenek körül egy mecsetben! Nincs kijelölt helye senkinek. A perzsákat nem kényszerítették más hitre, elismerték a zoroasztriánus vallást is. Az ősi hiedelmektől ők maguk fordultak a logikus és haladó iszlám felé. A 8. és 13. század között a muszlim tudósok hatalmas eredményeket értek el a matematikában, a csillagászatban, a kémiában vagy az orvostudományban. A 12. századig a muszlimok 90 százaléka írt és olvasott. Ma csak legfeljebb 60 százalékuk.

– Miként lehet, hogy ez az egykor haladó társadalom mára ennyire lemaradt?

– A 13. századtól kezdve a tudományok a külső ellenségek – például a tatárjárás – és belső villongások áldozataivá váltak. Innentől lassan hanyatlani kezdett az iszlám világ. Az Oszmán Birodalom erénye, hogy egységbe gyűjtötte az egymással harcoló muszlimokat, de a katonai kiadások mellett a tudományra már nem áldoztak annyit, mint annak idején a kalifák. A 17. századtól ellenük is lázadni kezdtek az arabok. A gyarmatosítók már egy erősen meggyengült civilizációt találtak. A 19. században megadta magát az iszlám világ a nyugati befolyás és megszállás előtt.

– Mikor alakultak ki azok az irányzatok, amelyekből ma a szélsőségesek merítenek?

– A 18. század volt a muszlim világ mélypontja. Sokan megérezték, hogy ez így nem mehet tovább. Ekkor indult el a reformer szelefijja mozgalom, amit gyakran vahhábizmusnak szoktak nevezni. Alapvetően a muszlim elődök vallásosságához és gyakorlatához való visszatérést jelentette, de ezt szigorúan a Korán és Mohamed próféta hagyománya szinte szó szerinti értelmezésének mentén kívánták megvalósítani. Ahogy dr. Rostoványi Zsolt iszlámszakértő fogalmazott, céljuk a retradicionalizálás volt. Szaúd-Arábia területe kimaradt a gyarmatosításból, így ott szabadon fejlődhetett ez az irányzat, amely sajnos idővel egyre radikálisabbá, és egysíkú, véleménykülönbséget nem tűrő vallási irányzattá vált.

– Mi a vonzó ezekben az eszmékben a nyugat-európai muszlim fiatalok számára?

– Nézzük meg például a Franciaországban élő második-harmadik generációs muszlim közösségeket. A többségük nem büszke franciaországi muszlim identitására. Épp ellenkezőleg: a fiatalok frusztráltak, ha összehasonlítják magukat az átlag francia állampolgárokkal. Sokan nem tudják sikerrel befejezni az iskolát, alantas munkát kénytelenek végezni kevés fizetésért. Ehhez társul, hogy gyakorlatilag vallási analfabéták: a többségük nem ismeri az arab irodalmi nyelvet, ha csak úgy kinyitják a Koránt, nem tudják értelmezni.

– Hogy lehet ez?

– A második-harmadik generációs muszlimok szülei jellemzően nem voltak vallásosak, így a fiatalok újonnan ismerik fel a hitüket. A frusztrációkat úgy akarják enyhíteni, hogy elkezdik keresni a gyökereiket, hátha abban megtalálják az identitásukat. Eközben elképzelhető, hogy behálózza őket egy radikális hitszónok. Ez nem jelenti azt, hogy rögtön indulniuk kell Szíriába, de a mentalitásuk veszélyes.

– Miért?

– Mert nem tűrnek ellentmondást. Pedig az iszlám soha nem volt egypólusú, mindig megfértek egymás mellett a különböző vélemények. Ezért léteznek különböző irányzatok. Maga Mohamed próféta is többféleképpen értelmezte a Koránt. A szélsőségesebben gondolkodók például azt mondják, csak ülve szabad vizet inni. De ha elolvassuk a próféta életét, láthatjuk, hogy állva is ivott. A radikálisok egysíkúan gondolkodnak, amit a fiatalok elsajátítanak.

– Ön is második generációs muszlim. Hogyhogy nem fordult a szélsőségek felé?

– Magyarországon a jemeni édesapám engem sem tanított alapvetően az iszlámra. Magam döntöttem arról, hogy muszlim szeretnék lenni. De nem gondoltam, hogy erővel kellene érvényt szerezni a hitemnek, mert az iszlám soha nem volt olyan vallás, amelyet kényszeríteni kellett volna. Később Jemenben megfelelő nyelvi oktatást kaptam. Így mikor kinyitom a Koránt, már nem kell megkérdeznem édesapámat, mit jelent egy adott kifejezés, mert megtanították az iskolában. A francia muszlim fiatal ilyen helyzetben vagy az apjához fordul, aki többnyire nem vallásgyakorló, rég elfelejtve az alapokat, képtelen neki segíteni, vagy pedig egy muszlim vallástanítóhoz. Utóbbiak közül a szélsőséges hitszónok azt fogja mondani, hogy az adott Korán-versnek csak ez és ez lehet az értelmezése, semmi más. Így a fiatal megtanulja az egysíkú, kizárólagos gondolkodást.

– De mitől indulnak el Szíriába?

– A vallási nevelést politikai szövegekkel fűszerezik. A radikális hitszónokok olyan dolgokra hivatkoznak, amelyben a muszlim a szenvedő fél. „A testvéreidet ölik Palesztinában! A testvéreidet ölik Burmában!” Az igazságtalan helyzeteket is meg kellene tehát oldani ahhoz, hogy a radikálisoknak ne legyen hivatkozási alapjuk. A palesztinoknak hazát kell teremteni, a burmai muszlimokat meg kell védeni. Mert amíg a szélsőségesek felemlegethetik ezeket az eseteket, addig mondhatják is, hogy ezért kell a kalifátust létrehozni.

– Tulajdonképp mi a kalifátus?

– A khiláfa szó azt jelenti, utódlás, vagyis a próféta nyomdokába lépést a politikai-közösségi vezetést illetően. Mohamed próféta utódja vallási és világi vezető is egyben. Az iszlámnak nincs kizárólagos, véglegesített államelmélete, mert ezen a téren is nagyfokú szabadság van. Az iszlám államformát egy adott keret között többféleképpen is el lehet képzelni. Az örökletes hatalom nem fér bele a koncepcióba. Viszont összeegyeztethető a köztársasággal és a demokráciával, mert a kalifátus lényege az, hogy a legrátermettebb ember vezesse a közösséget származásától függetlenül.

– Miben tér el a nyugati demokráciáktól ez a modell?

– Az alkotmány lényege maga a Korán: a rendszernek Isten törvényeire kell épülnie, de figyelembe kell vennie a nép érdekeit.

– De hogy jön a demokratikus berendezkedéshez a saría, amelynek nevében házasságtörésért nőket köveznek és levágják a tolvajok kezét?

– Hadd kérdezzek vissza. Talán Európában és Észak-Amerikában egyformán értelmezik a demokráciát? Észak-Amerikában nincs halálbüntetés? Az USA bizonyos államaiban van. Akkor ki kellene dobni ezt a fajta demokráciát? Nem gondolom. Európában is vannak köztársaságok és monarchiák. Ez a fajta differenciáltság az iszlám világban is megvan, de nem csupán politikai értelemben. Úgy gondolom, bizonyos szankciók kellenek a bűnözés visszaszorítása érdekében, és ez nem áll ellentétben a demokráciával, sem az emberi jogokkal.

– De az emberi jogokkal kapcsolatos alapvető követelményekről konszenzus uralkodik. Az Egyesült Államokat nagyon sokat támadják a halálbüntetés miatt.

– Magyarországon is vitáznak a halálbüntetésről. Orbán Viktor miniszterelnök is kiállt egy alkalommal amellett, hogy társadalmi párbeszéd indulhasson ebben a kérdésben. A saría az iszlám életmódja. A szó azt jelenti, ösvény. Az általános európai vélekedéssel ellentétben a saría fejlődőképes. A 7. századig az arabok tudatlan népek voltak, akik a vérbosszú alapján szerveződő törzseket alkottak. Egy évszázad múlva a világ vezető civilizációját hozták létre. Mert a Korán kimondta, meg kell ismerni a világot, a dolgokat objektíven meg kell figyelni és leírni, és fejleszteni kell. A hatalom nem szabhat ennek határt. A saría is szabadon fejlődhet, amíg ez a fejlődés az iszlám alapjait nem veszélyezteti.

– Melyek ezek az alapok?

– Senki nem vonhatja kétségbe Isten létét. Ezért fél a vallástalan tömeg az iszlámtól. Ha Európában egyszer demográfiai okok miatt bevezetik a saríát, akkor elvi szinten lehet arról vitatkozni, hogy Isten létezik-e vagy sem – ilyen vitákra sor került évszázadokkal ezelőtt is, de az ateizmus alapján nem lehet az államrendszert felépíteni. Az ateizmus nem szült még soha igazságos rendszert. Vegyük például a Szovjetuniót. A puszta materializmus alapján akartak igazságos társadalmat létrehozni, és ők nyomták el a legjobban a szabadságjogokat. Ha megfosztjuk az embert az istentudattól, akkor megfosztjuk az erkölcsi alapoktól. Ez a társadalom dekadenciájához vezet. Az ateizmus alapján nem lehet felépíteni az embert, mert az nemcsak anyag, hanem lélek is.

– Miért gondolják, hogy az ateistáknak nincs erkölcsi értékrendjük, vagy ne hinnének a lélekben? Egy tudományág épül erre, a pszichológia.

– Ez vízválasztó kérdés. Európában sehol nincs teljesen szekuláris állam.

– Dehogy nincs! Például Franciaország.

– Nincs. A francia alkotmány alapjai pontosan arra a nemzeti öntudatra épülnek, amelyek mindenhol a világon létrehozzák az alapokmányokat. A laicizmus egy próbálkozás, ami a francia egyház túlkapásaival szemben került az alkotmányba, azonban az alaptörvényeket és a közgondolkodást, a társadalmi diskurzust is meghatározza a keresztény történelmi háttér.

– Tehát egyszer Európában is be kell vezetni a saríát?

– Ha pontosan akarok fogalmazni, a saríát nem kell bevezetni, mert az maga az életmód. Minden vallásnak megvan a saját ösvénye, amelyen halad. Az Európában élő muszlimok megélik a saríát azzal, hogy nem esznek disznóhúst, betartják az imát és böjtölnek. De nem fogják erőszakkal kikényszeríteni a Korán rendelkezéseit. Azok csak akkor vezethetőek be, ha a társadalom legalább 90 százaléka muszlim. Nem kell attól tartani, hogy az elmúlt tíz évben hivatalos adatok szerint 3 ezerről 6 ezerre, becslések szerint 25 ezerről 30 ezerre emelkedett a magyarországi muszlim közösség létszáma, tehát nem kétszereződött meg.

– Ha mégis megjelenne az európai jogrendben a saría, hogyan kellene elképzelni?

– Például úgy, mint Nigériában, ahol a muszlimok megválaszthatják bizonyos területeken – a családjogban, örökösödésben, kereskedelmi vitában –, hogy az alkotmányos jogot vagy a saría bíróságát szeretnék-e választani. Európa egész alkotmánya nem alakulna át, és nem lesznek üldöztetésnek kitéve muszlimok által sem a vallástalanok, sem a keresztények. De lehet, hogy az európaiak is előbb-utóbb úgy fogják érezni, hogy például a gazdasági jogban igazságosabb az iszlám, mert nem lehet uzsorát, kamatot szedni, kamatalapú, árfolyam-ingadozásra építő devizahitellel ellehetetleníteni az emberek életét.

– Ön szerint elfogadhatóak azok a büntetések, amelyeket a Korán megszab?

– Csak néhány olyan vitathatatlan büntetési forma van, amelyet a Korán előír. Lényegük a visszatartó erő. Az útonálló rablógyilkosságot és a szándékos emberölést elkövetőket, tehát a gyilkosokat – amelynek a fogalmához a terroristák is hozzátartoznak – halálbüntetéssel sújtja a Korán. Ugyanaz a pszichológia, amire ön is hivatkozik, kimondja, hogy az elkövetők gyakran vis?- szaesők vagy öngyilkosok lesznek. A tolvajok büntetése a kézlevágás. De az iszlám jog arról is szól, hogy ki kell vizsgálni, ki, mit és miért lopott. Ha mélyszegénység miatt követte el a tettét, nem hajtják végre a büntetést, csak a megélhetési bűnözőknél lép életbe. A házasságtörés szankcióiról azonban sok vita alakult ki. Én azt tartom helyénvalónak, hogy botütéssel büntessék őket, ami nyilvános megszégyenítés, de soha nem halálos, és a Korán sem rendelkezik a megkövezésről. Minden további büntetés, például a hitehagyással kapcsolatos szankciók már vitathatóak. Amiről nem rendelkezik a Korán, azokon a büntetéseket lehet változtatni, mert ezen a téren a Próféta iránymutató szankciókat vezetett be, nem kodifikálva azokat. A nyilvános alkoholfogyasztás büntetése például ezért nem egységes. De amiről a Korán kimondja, hogy bűn, az büntetést érdemel. A bűnözők nem lehetnek szabadon, mert az az egész társadalmat destabilizálja.

– A múlt héten a bamakói szállodát elfoglaló terroristák szabadon eresztették azokat a túszokat, akik tudtak idézni a Koránból. Mit javasol, melyik idézetet tanuljuk meg?

– Mali egy muszlim többségű ország, ahol szélsőséges csoportok túszejtéssel akarnak nyomást gyakorolni az államra. Európában vagy Magyarországon ilyen nem fordulhat elő. Ha valami miatt tanulmányozni kell az iszlámot, az nem a félelem, hanem az, hogy ez egy világvallás. Egy művelt ember nem tarthatja azokat a vele kapcsolatos tévhiteket, amelyeket az Egri csillagok vagy a média ültetett el a fejekben.

– Mégis van olyan idézet, amit szeretne, ha a nem muszlim hívők is ismernének a Koránból?

– „Nincs kényszer a vallásban.”

Felcsendül az esti imára, az Isára hívó dallam. Dr. Munif elbúcsúzik. Az ima után még összeülnek a férfiak, hogy a mindennapi élet dolgait megvitassák. A lépcsőn lefelé Zsolt, a fotós még feltesz egy kérdést:

– Arabul hogy hangzik az idézet?

– Lá ikráha fiddín (Korán 2: 256).

NÉVJEGY
Dr. Abdul-Fattah Munif

iszlámszakértő és tolmács. 1975-ben született, édesapja jemeni, édesanyja magyar, ő Magyarországon nőtt fel.
2013-ban summa cum laude minősítéssel doktorált az ELTE-n, szakterülete a Korán-magyarázat és az iszlám törvénykezés.
A Magyarországi Muszlimok Egyházának oktatója, Új Gondolat magazinjuk főszerkesztő-helyettese.



Korán: a muszlim vallás szent könyve, amelyet Isten Mohamed prófétának nyilatkoztatott ki több részletben. Dallamossága
miatt könnyen meg lehetett jegyezni, így a Mohamed halála után lejegyzett írásos verzióját csak segítségként használták. Mivel a szöveg szent és isteni, elvileg tilos arab nyelvről lefordítani, de a 20. században a legtöbb nyelven kiadták.

Szalafijja (szelefijja, szalafita): a vahhábizmushoz hasonló újjáéledési mozgalom, amely Egyiptomból indult el a 19. században. Követői eredetileg a hit elkorcsosítása és a modernizáció ellen tiltakoztak. Hatása érződik a pániszlám mozgalmakon, a Muszlim Testvériség és a Hamász törekvéseiben. Az európai közbeszédben a radikális iszlámmal azonosítják.

Szunna: a Próféta és az iszlám korai vezetői által, a hagyományokban rögzített elvek és gyakorlatok.

Szunnita: az iszlám vallás kisebbségi irányzata, szó szerinti jelentése: a szunna követői. A síiták és a szunniták között a Próféta halála után alakult ki törés. A szunniták szerint a közösség rangidős vezetői közül kell kiválasztani az új kalifát, míg a síiták a Próféta leszármazottainak adták volna a hatalmat.

Síita: az iszlám vallás kisebbségi irányzata, a szó a sía (párt) szóból ered. Kr. u. 680-ban Kerbalában jelentős vereséget szenvedtek a szunnitáktól. A történelem során gyakran üldözték őket. A muszlim világban csak Iránban vannak többségben, illetve Bassár el-Aszad szír elnök családja is a síiták egyik irányzatának számító alavitákhoz tartozik.

Vahhábizmus: Mohamed ibn Abd al-Vahháb teológus által a 18. században alapított vallási irányzat, akik magukat „tiszta monoteistának” vagy „jó muszlimnak” hívják. Elsősorban a nyugatosítók törekvéseivel szemben jött létre a mozgalom, de haragjuk mindenki ellen irányul, akik nem osztják a nézeteiket, így a síiták ellen is. Az 1920-as évektől, a Szaúd-ház hatalomra kerülésével kezdett el igazán terjedni az irányzat, mivel az uralkodócsalád az olajkincsből származó bevételből megtehette, hogy a szegényebb muszlim országokban és később Nyugat-Európában is támogatta a hitoktatást.

(A fogalmakat Bernard Lewis és Buntzie Ellis Churchill: Iszlám. Nép és vallás a HVG Kiadó gondozásában 2009-ben megjelent műve alapján közöljük.)

Címkék: iszlám, Interjú, Fókusz

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!