Bizalom: ez az igazi hívószó – beszélgetés Tóth Csabával, a Republikon Intézet igazgatójával

– Orbán Viktor eddig a választási kampányokban tiltotta az elbizakodottságot, most viszont sorjáznak a győzelmi jelentések: egy közvélemény-kutatás szerint a magyarok fele a miniszterelnök újrázását akarja, illetve a Fidesz-kongresszus arról szólt, hogy a kormánypárt többsége kikezdhetetlen. Miért lett az óvatosságból kivagyiság?

– Ne keverjük össze a Fidesz „hétköznapi katonáinak” és a nyilvánosságnak szánt fordulatokat azokkal, amelyeket a frakciónak, az elnökségnek, a stábjának mond Orbán – itt óvott mindenkit az elbizakodottságtól. Azaz miközben érzékeli, hogy a Fidesz nagyon jól áll…

– Valóban nagyon jól áll?

– Valóban, elsősorban az ellenzék bajai miatt. Ennek ellenére a kormányfő tudhatja, hogy a 2018-as választás eredménye sokkal kiszámíthatatlanabb, mint eddig bármikor.

– Most mondta, hogy az ellenzék a saját problémáival küszködik.

– És emiatt még azt sem tudja, hogy indul. Ez a kiszámíthatatlanságot erősíti, hiszen így megeshet, hogy az ellenzék végül előáll egy versenyképes konstrukcióval. Persze a bizonytalanságban az is benne van, hogy a Fidesz erősödik tovább.

– A Fidesz – különböző kalkulációk szerint – 1,5-2 millió szavazót tudhat maga mögött. Ha nem változik a jelenlegi háromosztatú erőtér (egységes Fidesz-tömb, mintegy 1 millió Jobbik-szimpatizáns, továbbá egy 1,6 milliós, de szétaprózott balos tábor), akkor van érdemi esélye az ellenzéknek?

– A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a közvélemény-kutatók valamennyire felülmérik a Fideszt. Ha a mostani adatok többé-kevésbé hitelesek, és a számok nem változnak, akkor a kormánypárt simán kétharmados többséget szerezhet 2018-ban. De azt gondolom, nagyon könnyen megváltozhat a jelenlegi helyzet.

– Okkal ilyen optimista?

– Két okom van. Az első politikai, és azt feltételezi, hogy az ellenzék magára talál és hatékonyabban politizál. A  második választástechnikai: egy olyan rendszerről beszélünk, amiben 2014-ben a hazai szavazatok 43 százalékával szerzett kétharmadot a Fidesz. Ha a kormánypárt a választáson a 42-44 százalékos sávban mozog, akkor összejöhet a kétharmadja, ám ha csak a voksok 37-38 százalékát kapja, akkor az abszolút  többségét is elvesztheti. Azaz nagyon sok a bizonytalanság, nagyon vékony a győzelmet a bukástól elválasztó mezsgye, és egészen aprócska népszerűségi változások alapjaiban alakítják át a parlamenti erőviszonyokat. És nincs ember, aki pontosan meg tudná mondani, hogy alakul 2018-ban a Fidesz támogatottsága.

– Amit nagyban befolyásolnak a különböző ellenzéki erők együttműködései. A legújabb fejlemény, hogy az Együtt és a PM közösen megy neki 2018-nak, és a két formáció máris azzal büszkélkedik, hogy együttes népszerűsége 5 százalékra izmosodott. Valós támogatottság ez, vagy csak azt jelzi, hogy az emberek minden összekapaszkodást díjaznak?

– Egyetlen mérés nem mérés.

– Egy másik együttműködési pletyka arról szól, hogy a zöldpolitikában következetes, de a gazdaságpolitikában és ideológiában zilált LMP-ben és a Jobbikban erős az együttműködési készség – szavazóik pedig leginkább kétharmados Fidesz-győzelem esetén lennének hajlandóak a baloldali összefogásra voksolni. Ön szerint reális lehetőség a két párt összefogása?

– Ebben a felvetésben több állítás nem igaz. Egyrészt az LMP-szavazók nem utasítják el olyan vehemensen az összefogást, ahogy ezt az LMP mint párt teszi. Másrészt a Jobbik helyzete nagyon képlékeny. És egy fontos alapvetés: a választók összefogáspártiak, amikor 2004-en Medgyessy Péter felvetette a Fidesz–MSZP közös lista ötletét, a polgárok azt is szerették. A másik nagyon híres példa az MSZP– SZDSZ-kormány. A szabaddemokrata szavazók zöme koalíciópárti volt, fél év alatt mégis felére csökkent az SZDSZ támogatottsága. Azaz nem érdemes pusztán  az összefogásra alapozni a stratégiát, mert a választó magát az összefogást automatikusan szereti, csak nem biztos, hogy következetes lesz, és az összefogás következményeit is elfogadja. 

– Azoknak lenne igazuk, akik szerint 2014 megmutatta: semmi értelme bármilyen szövetségnek?

– Az együttműködés mindig narratíva kérdése. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a 2014-es szövetség nem működött volna, ha nem kényszerként, jobb esetben belenyugvással fogadják a résztvevők, hanem lelkesen, lehetőségként élik meg. Azaz kulcskérdés, milyen egy összefogás olvasata: kétségem sincs, hogy egy nyílt Jobbik–LMP összefogásnak tragikus olvasata lenne.

– Ha az LMP-t másik ellenzéki párttal helyettesítjük be, akkor is kitart a „tragédia” mellett?

– Egy nyílt összefogás esetén igen. De érdemes árnyalni a képet: amikor összefogásról beszélünk, különválik a listák és az egyéni választókerületek kérdése. Az előbbiek esetében a legfontosabb kérdés, létrejön-e olyan konstrukció, ami legalább 2-3 szereplőt tömörít. Ha igen, akkor a baloldali–liberális mezőnek  egy meghatározó és sok kicsi szereplője lesz, ha nem, akkor csak sok kicsi.

– És a sok kicsi miért baj: kétszer ötszázaléknyi szavazat nem pont ugyanannyi mandátumot ér, mint egyszer tízszázaléknyi voks?

– Dehogynem. Csak nem szabad figyelmen kívül hagyni a listás együttműködés lélektani hozadékot – ami pluszmandátumokban mérhető. Az egyéni választókerületi együttműködés merőben más. Ha a kétharmados, ha az abszolút többséget akarja bárki megakadályozni, akkor bizonyos választókerületeket meg kell nyerni. Ehhez a jelöltnek erősebbnek kell lennie a Fidesz emberénél.

– Ezért mondják, hogy minden választókerületben csak egy kihívója lehet a kormánypártnak – csak éppen döcögős az alkufolyamat.

– Szerintem ez téves megközelítés. Mivel nincs esély arra, hogy az ellenzék mind a 106 egyéni választókerületben nyerjen, nem hiszem, hogy mindenhol csak egy jelölt kellene. Ráadásul két időközi választás is bizonyította, hogy ha több ellenzéki jelölt indul, akkor is verhető a Fidesz választottja – Veszprémben a független Kész Zoltán ellen indult jobbikos, mégis nyert, Tapolcán a jobbikos Rig Lajosnak akadt jól szereplő MSZP-s kihívója.

– Reális az az állítás, hogy 20-30 választókerületet simán elhozhat az ellenzék, és ugyanennyi billeg, azaz kemény munkával nyerhető?

– Ez egy nagyon túlzó becslés. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint egész biztosan egy, azaz egy választókerület nyerhető. De tévedés lenne a novemberi helyzetből kiindulni, hiszen egyelőre nem tudni, a pártok hogyan és kikkel futnak rá a választásra. Az MSZP még nem nevezte meg a jelöltjeit, a DK még nem mutatta be őket. Ráadásul nem tudjuk, kik a miniszterelnök-jelöltek. Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor reményeim szerint a baloldal esélyei is javulnak.

– Hát, ami a miniszterelnök-jelölteket illeti, az MSZP-nek nincs, érdemben a DK-nak sincs…

– De a PM-nek Karácsony Gergely személyében van, és az LMP is kiállította Szél Bernadettet.

– Nem vitás, de ez két kisebb demokratikus ellenzéki párt.

– Szerintem az önmagában fontos, hogy legyen – az MSZP-nek is és a Demokratikus Koalíciónak is ezt tanácsolnám.

– Nem kontraproduktiv a tumultus?

– A legideálisabb az lenne, ha egy lenne, de most az is eredmény, ha több van. Hiszen az ellenzék azzal is érvelhet, hogy miniszterelnököt úgyis a parlament választ, így ellenzéki győzelem esetén a legerősebb párt jelöltjét emeli kormányfővé az Országgyűlés. Persze nem gondolnám ezt reális forgatókönyvnek, de mondom: már az is eredmény lenne, ha a szocialista  párt mondana valamit arról, hogy mit gondol a miniszterelnök-jelöltről.

– De nem teszi. Magát egyértelműen Orbán kihívójának szerepébe pozicionáló jelölt egy akad: Vona Gábor. Mennyire távolíthatja el a párttól a Jobbik nemzeti érzelmű szavazóit, hogy egyre inkább úgy tűnik: a korábban hozzáköthető radikális szervezeteknek kapcsolata volt arab terroristákkal?

– A Jobbik folyamatosan alakul, a nagyon nemzeti érzelmű támogatói már otthagyták. Az arab szál egy régi ügy – hogy a Fidesz ezt előszedi, az azt üzeni: tart a Jobbiktól. Azaz számol azzal a helyzettel, hogy amennyiben az MSZP nem szedi össze magát, akkor a Jobbik drámaian megerősödhet, és a választáson megszerezheti a voksok 25-30 százalékát (2014-ben a párt 21 százalékon teljesített). Minden látszat ellenére a Jobbik időarányosan jobban áll, mint négy éve (igaz rosszabbul, mint két éve) – és a  politikai környezet kedvezőbb számára. 2014 egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a Jobbik kampányban képes erősödni: amikor belekezdett, 14 százalékon állt a biztos pártválasztók körében, és másfélszer ennyi voksot kapott, noha nem folytatott extrém erős kampányt.

– Akkor mi volt a titka?

– A baloldal gyengesége – ami egy csomó szavazatot a Jobbikhoz vitt. E logika alapján, ha a Jobbik a biztos pártválasztók körében a választásokig 26-28 százalékra erősödik, akkor elkezd egyéni választókerületeket nyerni, és akár 10-15 választókerületet is behúzhat. Azaz a Fidesz mindent megtesz, hogy a Jobbik ne emelkedjen. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen érezhetően romosodott a Jobbik és a baloldal közötti fal, azaz esélyes jobbikos jelöltekre balos szavazók is voksolhatnak. Annyi kell, hogy Kelet-Magyarországon 3-4 százalék balos választó átszavazzon, és a Jobbik sorban nyerheti a választókerületeket. És mivel a baloldal sokkal nehezebben mondja, hogy országosan ő az első számú kihívója, könnyen előállhat az „átszavazási helyzet”. 2014-ben nem volt kérdés, hogy Mesterházy Attila Orbán első számú ellenfele.

– Visszaszerezheti a baloldal a kihívói pozíciót?

– Előállíthatja ezt a helyzete, de ahhoz egy erős, több pártot integráló miniszterelnök-jelölt kell.

– Elég sok a „ha”. Akkor egy másik hipotézis. Amennyiben a baloldal megerősödik, a Jobbik is kigyúrja magát, a Fidesz pedig elveszti abszolút többségét, akkor magától értetődő – mert sokan így kezelik –, hogy a Jobbik a demokratikus ellenzékkel működik együtt, és nem a parlament legnagyobb pártjának, a Fidesznek segít be?

– Érdemes a végletes gondolkodást elfelejteni. Azt látom az ellenzéki oldal szereplőin, hogy olyan mély a Fidesszel szembeni gyűlöletük, ami lehetetlenné teszi az együttműködést. Ha a Fidesz alulmarad a választáson, akkor a többi, parlamentbe került párt egy Fidesz-ellenes politikában egyezne meg: ez lehet elszámoltatás, bármi. Egy ilyen helyzetben nem kell feltétlenül kormányt alakítani ahhoz, hogy az új parlament elkezdjen működni, és az ügyvezető Fidesz- kabinetnek (új kormány hiányában) rendkívül kényelmetlen szabályokat hozzon. De ezt a Fidesz is pontosan tudja, így szerintem semmilyen ár nem lenne túl drága számára, hogy megpróbálja az ellenzéki politikusokat megvásárolni vagy megzsarolni. Ilyen helyzetet Magyarország még nem látott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!