Bocs - 'Ne menjünk bele a részletekbe' - Kiss László bocsánatot kért, de maszatolt

A magyarok által leginkább elítélendő bűncselekmények listáján a gyilkosság után a nemi erőszak szerepel a második helyen az Országos Kriminológiai Intézet felmérése szerint. Ez mégsem jelenti azt, hogy a főleg nők ellen elkövetett szexuális bűncselekményeket a helyükön kezeljük. Hogy miért van ez így, arra a Kiss László-ügy apropóján végzett kutatás is rávilágít: sokkal inkább a felmentésükre, tettük relativizálására gyűjtünk információkat, mint ellenük – ezekre pedig kész eszköztárat nyújtanak az úgynevezett nemi erőszak mítoszok, a nemi erőszakkal kapcsolatos téveszmék.

Az ELTE doktorandusz hallgatója, Nyúl Boglárka a 850 fő részvételével – önkéntes jelentkezés alapján a Facebookon, illetve egyetemisták körében, kérdőíves módszerrel – végzett nem reprezentatív felmérését akkor készítette, amikor a válogatott úszó Kiss László és két társa által megerőszakolt Takáts Zsuzsa bátor föllépése még nem bizonyította be végérvényesen a közvélemény számára, hogy 55 évvel ezelőtt súlyos bűncselekmény elkövetője volt a népszerű úszóedző.

Bár a rendelkezésre álló információk, a bírói ítéleten túl főképpen az érintett ellentmondásos nyilatkozatai már akkor igazolni látszottak a nemi erőszakot, mivel az áldozatot halottnak hitték, Kiss László és az őt védők köre megpróbált torzítani a valóságon. Az áprilisban zajló pszichológiai kutatás azt vizsgálta, hogy egy olyan, a konzervatív értékek szerint elismert férfinak, mint Kiss László, hogyan befolyásolják a paraméterei a tettéről alkotott egyéni véleményeket, illetve, hogy a már említett szexuális mítoszokban való hit milyen összefüggésben áll az erről a konkrét ügyről való vélekedéssel. A két kérdéskör között jócskán akad összefüggés, hiszen az egyik tipikus érv az elkövetők mentegetésére férfi mivoltuk, amelynek szerves tartozéka a nehezen kordában tartható testi vágy – a nemi erőszak motivációja azonban sokkal inkább a hatalmi helyzet megélése, mint a szexuális vágyak kiélése.

Mindezzel azt próbálta bizonyítani Nyúl Boglárka, hogy mi minden befolyásolja egy egyértelmű nemi erőszak megítélését a magyar társadalomban. Tévhitek tömkelege homályosítja a látást és kérdőjelezi meg vagy relativizálja a szexuális bűncselekményeket. Ilyen például, hogy általában késői időpontban magányosan sétáló nőket érnek ilyen jellegű támadások, idegenek által. Ehhez képest az esetek 60-80 százalékában barát, rokon követi el a bűncselekményeket az áldozat által biztonságosnak gondolt helyszíneken. A legkárosabb mítosz: az áldozat hibáztatása – pl. kihívóan öltözött, viselkedett.

Érdekes módon a csoportosan elkövetett szexuális erőszak vonatkozásában még inkább előkerül ez a kifogás, ahogy a Kissügynél is.

Duplán áldozatok

Az áldozat hibáztatása, sőt egyes helyzetekben büntetése a csoportos erőszak esetében egy durvának tűnő összehasonlítással átvezet a nők ellen irányuló szexuális erőszak valódi okára.

Bizonyos kultúrákban – a vallástól függetlenül – „hagyománya” van a nők elleni csoportos erőszaknak, melyet az áldozat megbüntetése követ(het). Legyen ez a büntetés korbácsütés, megkövezés vagy közmegvetés, talán nincs is jelentősége. Emlékezzünk még Zsanett ügyére, a fiatal, csinos nőére, aki két rendőrt vádolt szexuális erőszakkal, és amelynek tárgyalása öt éven át zajlott, majd felmentéssel zárult. Az ügy bizonyítékok hiányában ért ilyen véget, közben pedig az áldozatot meghurcolták, hazudós és könnyűvérű nőnek állították be. „A 2007 májusa óta Magyarországon született leánygyermekek közül sokkal kevesebben kapták a Zsanett nevet, mint azelőtt” – írja egy blogger, kijelentését adatokkal bizonyítva. Miért is? Mert a Zsanett név egyenlőség jelet kapott a kurvával, annak meg senki nem szánja a gyerekét… (Azóta is sokszor felmerül a kérdés, miért tette volna ki magát Zsanett mindennek, ha hamisan vádolta meg a rendőröket. Nők ezrei viszont nem teszik ki magukat annak, hogy lekurvázzák őket, és nem tesznek feljelentést, ha szexuális bántalmazást szenvednek el.)

Az erőszakot követően az áldozat megbüntetése a nemi erőszakot motiváló hatalmi helyzetnek a dupla megélése. Ördögi módon konzerválja a nemi alapú, alá-fölé rendeltségi viszonyt és ezzel teret ad a további erőszaknak. Jellemzően azokban a társadalmakban, amelyekben a nők erőteljesen alárendelt szerepben vannak.

„Ugyanis a szexuális erőszak egyértelműen hatalmi indíttatású, az alá-fölé rendeltség megjelenítése. Így amíg nem egyenlítődnek ki a nemi szerepek, addig leginkább női áldozatai lesznek” – hangsúlyozza Nyúl Boglárka, hozzátéve, hogy a vágyott nemi egyenlőség elérkeztével a valószínűleg a szexuális erőszak nem szűnik meg teljesen – hiszen az a hatalomgyakorlásról szól –, ám az áldozatok nemi összetétele változni fog.

Az áprilisi kutatás résztvevői közül azon válaszadók, akik a fent említett mítoszokat tudásként, hitként kezelik, jóval nagyobb arányban gondolták Kiss Lászlót ártatlannak, vagy mondták azt, hogy letöltötte a büntetését és a magyar sportéletnek tett szolgálatai fontosabbak ennél az ügynél, tehát a szolgálat és az erőszak ügyét együtt kezelték. Esetükben az elkövető személye nagy mértékben befolyásolta azt, hogyan néznek a történtekre. „Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy normális-e, hogy nem a bűncselekmény számít, hanem az, hogy ki követte el?” – vonja le a kutatás konklúzióját Nyúl Boglárka.

A kérdéseket talán új megvilágításba helyeznék az azóta napvilágra látott tények: Kiss László ’61-ben azért kapott komolyabb büntetést társainál (3 év börtönbüntetést, amelyből 20 hónapot ült csak le Nagyfán), mert fél évvel korábban már bizonyíthatóan volt egy csoportos nemi erőszak kísérlet ügye, amelynek következményeképpen hónapokra kitiltották az ország összes uszodájából, illetve hogy egy nappal Takáts Zsuzsa megerőszakolása után ugyanazon forgatókönyv szerint egy másik áldozatot is meggyaláztak, az ő ügyében azonban a bíróság nem találta elegendőnek a bizonyítékokat. De az is lehet, hogy a névtelen válaszadók ezek után is relativizálnák a bűncselekményt, ahogy Panyi Szabolcs találóan megfogalmazta az Index cikkében: „szexuális erőszak esetén a nyilvánosság ma már nem automatikusan az elkövető, hanem egyre inkább az áldozat oldalára áll. Ez pedig nagy dolog. De sajnos megint csak nem szabad ezt összetéveszteni semmiféle radikális érték- és szemléletváltozással. Aczél, Friderikusz és a többiek frusztrációja pont abból fakad, egyszerűen nem értik, hogyan lehetséges, hogy miközben saját környezetük nekik ad igazat, a nyilvánosság előtt mégis össztűz zúdul rájuk.”

Modern, de szexizmus

Erre a jelenségre mondja Nyúl Boglárka, hogy a régimódi szexizmust, amely a nőket nyíltan kevesebbnek nyilvánította, felváltotta a modern szexizmus, amely ugyanazt teszi burkoltan, a meggyőződés igazából nem sokat változott. De nem is fog, ha kormányzati szinten is a szexizmus konzerválásán dolgoznak.

Nehéz lenne másként értelmezni azt, hogy egyetlen kormánytag, fideszes politikus nem ítélte el Kiss László tettét. Szerdán állt ki először fideszes politikus a nyilvánosság elé az üggyel kapcsolatos véleményével. Kósa Lajos frakcióvezető szerint a versenysport világára más szabályok vonatkoznak és a focis felrúgással hozta párhuzamba az uszodai nemi erőszakot. Szavaiból egyértelműen kiderült: szerinte ez „belefér”. A kormánypártok soraiban azóta sem akadt, aki elhatárolódott volna a frakcióvezető ostobán botrányos mondataitól.

Nyúl Boglárka szerint a nők elleni erőszak felszámolásának első lépcsője a szóbeli elutasítottság, amelyben a vezető politikusoknak fontos szerepe lenne, különösen, ha egy konkrét ügy apropót adhat a megszólalásra. A fordulat azonban a tényleges, az élet minden területén megmutatkozó nemi egyenlőséggel jöhet csak el. Egyszer majd, valamikor.


Maszatolós interjú

Csütörtök este az RTL Híradójának különkiadásában először adott interjút Kiss László a körülötte kialakult botránynyal kapcsolatban. A beszélgetés előtt bejátszották a virágcsokros bocsánatkérést. 
Az interjú kényes kérdéseire, például, hogy vajon azért is bocsánatot kért-e Kiss, amiért letagadta az 55 évvel korábban történteket, az edző kitérő válaszokat adott, annak firtatására, hogy mi motiválta hármukat a bűntett elkövetésében, azt mondta: „ne menjünk bele a részletekbe”. Jóval nagyobb alapossággal sorolta érdemeit és kitüntetéseit, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy új életet kezdett. Papp Gergely riporter kérdésére, hogy kiderülhetnek-e újabb botrányok az életéből, egyértelmű nemmel felelt a lemondott szövetségi kapitány.   
A két másik erőszakos, zaklatásos esettel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy azok nem lettek igazán bizonyítva.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!