Hogyan alakul ki az internetfüggőség? Kiket érint főképp? – kérdeztük Bokor Tamást, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Tanszékének oktatóját, aki ezt válaszolta: – Ahogyan a többi addikciós jelenség, úgy a netfüggőség is hiánypótláson alapul: aki az internet súlyos használója lesz, az a valós életében meg nem kapott elismerést, figyelmet igyekszik megszerezni, „magába kebelezni” – a túlsúlyos ember ételt, a netfüggő információt vagy online közösségi élményt fal.
Bokor szerint a popkultúrában Andy Warhol által megfogalmazott „tizenöt perc hírnév” varázsa miatt van az, hogy hackerek vagy crackerek akkor is dicsekedni akarnak tetteikkel, ha ezzel lebukhatnak és börtönbe kerülhetnek. – Amikor az első, komoly népszerűségre szert tett fájlcserélő, a Napster alapítójából, Shawn Fanningből hirtelen médiasztár lett, a felhasználók megtapasztalhatták, hogy valóban egy demokratikus hálózat részesei: a baseballsapkás, szeplős, szűkszavú figura az ellene indított per idejére a nép hőse lett, ahogyan ma a WikiLeaks vezérével is hasonló történik – mondja a szakértő, aki szerint a crackerek számára még a valóságos kockázat is vállalható a virtualitásban megszerzett hírnévért cserébe, ami aztán akár rajongótábort teremthet számára a reális világban is. Nemrégiben a Guardianben megjelent, hogy a vádalkuval szabadult hacker hű munkatársa lett az FBI-nak vagy a CIA-nek. Bokor Tamás szerint számos példa akad a világban: magára valamit is adó informatikai cégek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne alkalmazzanak hackert a saját rendszereik tesztelésére. Ahogy a régi közhely mondja: rablóból lesz a legjobb pandúr. Ez nyilván igaz lehet a CIA-ra és az FBI-ra is. Vajon meglennénk-e az internet nélkül? – Rengetegen beszélnek az internet veszélyeiről, de a legtöbben egyetértenek, hogy ha egy égi kéz hirtelen lekapcsolná, bizony szegényebbé válna a világ.
Azoknak, akiket a köznyelvben internetfüggőknek nevezünk, pszichológiai értelemben csak nagyon kis százalékát tekinthetjük valóban függőnek – nyilatkozta dr. Síklaki István szociálpszichológus, egyetemi docens a Vasárnapi Híreknek. – A többieknek csak a személyiségében vannak „gondok”. Ők tipikusan olyan emberek, akik szeretnek visszavonulni a társas kapcsolatoktól. Az internet csak egy új eszközt kínált nekik: míg régebben a kaland- vagy lányregények, majd a tévé adott „menekülési útvonalat” ezeknek a bezárkózó személyiségeknek, ma a világháló tölti be ezt a szerepet.
A modern technika nem hozott újat ebben a tekintetben, ahogy a közösségi oldalak térhódítása sem. Korábban a kamaszok a játszótéren vagy a parkban lógtak, és akár órákig nem is szóltak egymáshoz, ma a Facebook és társai nyújtanak újabb teret ehhez, a közösségi együttlétnek csak egy újabb formája jelent meg, az emberi lélek igényei ugyanazok.
A hackerek jelensége is jól ismert a pszichológiában: a főként fiatal férfiakra jellemző virtuskodás jelenik itt meg. Egy teljesen hétköznapi jelenség az, hogy ha valaki jó valamiben, azt szeretné megmutatni és kitűnni a tömegből. Az pedig, hogy épp azzal buknak le, hogy eldicsekednek a tetteikkel, minden bűncselekményre jellemző: mit sem ér a „hőstett”, ha senki nem tud róla – véli a szociálpszichológus.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
