Rá se hederített a magyar sportszövetségek többsége arra a kutatásra, amely bizonyította: itthon is általános jelenség az erőszak és a zaklatás a sport világában. Mindez nem magyar sajátosság, de máshol a botrányok nem maradnak következmények nélkül: az Egyesült Államokban állami törvény és viselkedési szabályzat is született már a nyilvánosságra került bántalmazási esetek nyomán.
Anna Strzempkót 13 évesen hívatta be úszóedzője az irodájába. Először közölte vele, annyira tehetséges, hogy négy év múlva indulhat a londoni olimpián. Majd a szertárba terelte, ahol análisan és vaginálisan is megerőszakolta. A következő három évben ezt rendszeresen megtette, de a lány nem szólt senkinek. Anna már az öngyilkosságot fontolgatta, mikor egy barátjának elárulta a történteket, aki azonnal szólt a szülőknek. A Massachusetts államban élő család hiába tett panaszt a klubnál, csak hosszas és megalázó jogi csatározás után sikerült az edzőt eltávolítani a helyéről, mivel az egyesület a végsőkig igyekezett eltussolni a történteket, nehogy folt essen a becsületén, és kevesebb bevételhez jusson ezentúl. Az edző a mai napig tagadja a történteket. Bizonyíték híján nem született ítélet, és a szakmától sem tiltották el.
Jerry Sandusky harminc éven át volt a pennsylvaniai egyetem focicsapatának segédedzője. 1977-ben alapította a Second Mile (Második Mérföld) nevű jótékonysági szervezetet, amely hátrányos helyzetű focitehetségeket karolt fel. Az egyesületet azután is vezette, hogy 1999-ben nyugdíjba vonult. A népszerű és önzetlen fociedző ellen 2011-ben emeltek vádat 52 rendbeli szexuális zaklatás miatt, melynek az áldozatai egytől egyig a Second Mile fiatalkorú pártfogoltjai voltak. Egy évvel később 60 éves – vagyis az ő esetében életfogytiglani – börtönbüntetésre emelték.
Az erőszak járványa
Az úszólány és a fociedző története csak kettő a sok száz közül, ami az elmúlt években megrázta az amerikai közvéleményt. „Egy ideig arról beszéltek az emberek, hogy óvatosabbnak kell lenni, az egyesületeknek szabályzatokat kell alkotni a gyerekek védelmében. Aztán elmúlt a lendület. Nem sok minden változott a nagy botrányok óta azonkívül, hogy az amerikai olimpiai bizottság elfogadta Safe Sport (Biztonságos Sport) című programját” – nyilatkozta lapunknak Michelle Peterson amerikai gyermekbántalmazási ügyekben jártas szakértő. A pszichológus végzettségű Michelle Peterson harminc éve dolgozik a szakmában, és azt mondja, „sosem unatkozott”. Kollégái egybehangzó véleménye szerint a gyermekbántalmazás – amelynek fogalmába a fizikai, lelki és szexuális erőszak is beletartozik – járványszerű méreteket ölt. „Nem érzem azt, hogy kevesebb üggyel kellene foglalkoznom. Sőt egyre szörnyűbbek az esetek” – mondja.
Az abúzus persze nemcsak a sportegyesületekre jellemző Michelle Peterson szerint, iskolákban, egyházi szervezeteknél is nagyon gyakori a bántalmazás. „Mivel a sportnak megvan a szülői elvárásokkal súlyosbított dinamikája, az elszigeteltség, az állandó átöltözések és az utazások miatt nagyobb a kockázata annak, hogy a gyerekek szexuális erőszak áldozatává váljanak. Fokozottan igaz ez az élsportolókra” – állítja.
Megelőzés bármi áron
Az elmúlt két évben Michelle Peterson két jogszabálytervezeten is dolgozott Colorado államban. Az egyik lényege az volt, hogy a középiskolai tanárokra vonatkozó előírásokhoz hasonlóan a magánsportklubokban dolgozó edzőknek is azonnal jelenteniük kelljen, ha tudomásukra jut, hogy egy gyereket valamilyen módon bántalmaznak. A másik kötelezővé tette
volna sportegyesületek számára, hogy minden edző múltját átvilágítsák, mielőtt alkalmazzák őket.
Az egyszerű eljárás során a városi, állami és szövetségi adatbázisokból lekérik, büntették-e az illetőt gyorshajtásért, adócsalásért, családon belüli erőszakért vagy éppen zaklatásért. Az első törvényt elfogadták. A második ügynek hiába nem volt politikai tartalma, a demokrata–republikánus ellentét miatt elbukott, pedig az államnak semmibe nem került volna.
A gyerekpszichológus szerint egy ilyen átvilágítás megoldást jelenthetett volna a Kiss Lászlóügyben is, hiszen ezután a szülők eldönthették volna, szeretnék-e a gyereküket egy csoportos erőszaktevőre bízni, még akkor is, ha a bűncselekmény áldozata nem volt kiskorú. A személyes véleménye pedig az, hogy ő nem járatná a gyerekét egy ilyen emberhez, „mert a gyerekek biztonsága az első, és nem az, hogy valaki jó edző akar lenni”.
Az amerikai egyesületek vezetőinek egy része azt hiszi, tudja, mi a zaklatás, és képes azt helyi szinten kezelni. „Egy klub például azt találta ki, hogy a fiúöltözőbe csak férfi edzőt, a lányokhoz meg csak nőket engednek be. De ez nem oldja meg a problémát” – hangsúlyozza Michelle Peterson, aki azért jó példával is szolgálhat, mivel a coloradói hokiszövetség felkérte, dolgozzon ki számukra egy átfogó normarendszert a gyermekbántalmazás elkerülése érdekében.
A coloradói hokisok szabályzata előírja, hogy ellenőrizni kell mindenki előéletét, aki a gyerekekkel kapcsolatba kerül. Az útmutatás kiterjed arra is, hogyan szabad a sportolóval beszélni, hogyan lehet őt megérinteni. Előírás az is, hogy nem lehetnek ismerősök a közösségi oldalakon, és mindig két felnőttnek kell az öltözőben lennie, illetve nyitva kell hagyni az ajtót. Egy másik alapvetés, hogy az edző soha ne utazzon egyedül gyerekkel vagy gyerekekkel, legyen az egyéni vagy csapatban játszott sport. Egy olyan fociedző ügyét hozza fel erre példának a szakember, akit nagyon kedveltek a szülők, mert szívesen vett felszerelést a gyerekeknek, vitte őket vacsorázni.
Aztán egyedül kísérte a 12 éveseket Amszterdamba egy versenyre, és a hotelben szörnyű dolgok történtek. „Egy anyuka egyszer azt mondta nekem, hogy maga a sport is veszélyes. De hát én nem arról beszéltem, hogy a gyerek eltörheti a karját, hanem hogy szexuális zaklatás áldozata lesz. A lényeg az, merjük-e ennek vállalni a kockázatát?” – mutat rá Michelle Peterson.
Üzleti szellem
A szülőknek emellett nem lenne szabad úgy tekinteniük az edzőkre, mint az istenekre. Ahogy az Egyesült Államokban szinte mindenhol, itt is az üzleti szellemnek kellene érvényesülnie: a sport egy szolgáltatás, amiért a szülők fizetnek, és ezért cserébe lehetnek elvárásaik. „A gyerekben tudatosítani kell, hogy mivel az edzők is emberek, követhetnek el hibákat. Másodszor beszélgetni kell velük arról, hogy mit tehet meg az edző, és mit nem, és bátorítani arra, hogyha valami kellemetlen történt velük, meséljenek róla. Harmadszor jelen kell lenni. Nem lehet kidobni a gyereket az uszodánál, és elmenni shoppingolni” – tanácsolja Michelle Peterson.
Intő jel lehet, ha egy edző kizárja a szülőket a foglalkozásról. A gyerekpszichológus dolgozott egy olyan ügyön is, melyben egy eliteket képző teniszedző volt a vádlott. A tréner nem engedte a szülőknek, hogy jelen legyenek az edzéseken, mint utóbb kiderült, azért, mert szexuális zaklatásra használta fel az alkalmakat. De a férfi ellen nem az áldozatai emeltek panaszt, hanem egy gyerekprostitúciós hálózat ügyfeleként bukott le Kaliforniában. Miután házkutatást tartottak nála, videókat találtak, amelyeken az öltözőben szerepel a nála teniszező fiúkkal.
Valami azért az Egyesült Államokban is változik: a szakember egyre több sportegyesület ellen indított eljárásban vesz részt, ahol azt bizonyítja, mi mindentől meg lehetett volna az áldozatokat kímélni, ha a klubnak van megfelelő gyermekvédelmi normarendszere. Reméli, „átmegy majd a szövetségekhez az üzenet: ha nem véditek meg a sportolóitokat, akkor valaki beperelhet titeket”. Mert az ott Amerika.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
