„Én lettem a bíró, a hóhér, meg minden egyszerre. Azt akartam, hogy a bevándorlók értsék meg, hogy nagyon nem kívánatosak itt” – így vallott a svéd lézeres gyilkos, aki nevét az első merényleteinél használt, lézeres célzóval ellátott puskáról kapta.
A megnyerő külsejű John Ausonius – aki maga is bevándorlók gyermeke – 1991. augusztusától 1992. júniusáig Svédország több városában kilenc bevándorlót lőtt le, köztük egy kutatóorvost, két antropológia szakos egyetemistát és egy kétgyermekes családapát, aki építőmérnöknek tanult. Utóbbi volt a magányos tettes egyetlen halálos áldozata. Erről a gyilkosságsorozatról számol be a magyar származású svéd író, Gellert Tamas sikerkönyve: A lézeres gyilkos. A szerző nyomon követi a megnyerő külsejű Ausonius hátborzongató átváltozásának folyamatát, ismerteti a döcögve induló nyomozás fordulatait, bemutatja az áldozatokat és azokat a körülményeket, amelyek támogatást adtak a merényletek elkövetéséhez: a szélsőjobb térnyerését Svédországban, a demokratikus erők tehetetlenségét és a média hozzáállását. Skandináviában járunk, a magányos gyilkos indítéka a rasszizmus, és olyan emberről van szó, aki kapcsolatot ápolt szélsőjobboldali szervezetekkel, pártokkal – több párhuzam is indokolta, hogy a múlt heti norvégiai vérengzésről kérjük Gellert Tamas véleményét.
– Ön már belelátott egy gyilkos elméjébe. Milyen hasonlóságokat lát a svédországi sorozatgyilkos és a norvég tömeggyilkos lelkivilágában?
– Az olyanok, mint Breivik, úgy tekintenek magukra, mint harcosokra, akiknek szent kötelességük megvédeni a hagyományos értékeket. Ebben is hasonlítanak egymásra az 1991–92-ben gyilkoló Ausoniusszal. Mindketten 30-35 évesek, nem éltek közösségi életet, kívülállónak érezték magukat, mert bár szerettek volna egy-egy közösség tagjai lenni, kudarcot vallottak. Magányosak maradtak, de találtak valamit, ami célt adott az életüknek: a gyűlölet. Breivik kilenc évig készült a merényletre, hogy lesújtson a társadalomra és annak irányító rendszerére. Ausonius, a svéd lézeres gyilkos is kizárta a külvilágot, elzárta magától a valóságot és csak a saját, gyűlölettel teli világában élt. Mindkettejüknek politikai motivációjuk volt, és az eszmei világuk is nagyon hasonló. A norvég Breivik és a svéd gyilkos Ausonius is xenofób indíttatásból gyilkolt.
– Magányosan készültek és öltek, de nézeteikkel nem maradtak egyedül, ilyen-olyan szervezetekhez, sőt szélsőjobboldali pártokhoz is csatlakoztak.
– Az 1990-es évek elején, amikor Ausonius gyilkolt, még nem volt internet, de a xenofób pártok és a jobboldali média hangvétele már akkor fokozta a bevándorlókkal szembeni ellenséges hangulatot. Pont úgy, mint most Magyarországon a romaellenességet. Breivik és a lézeres gyilkos is úgy érezték, hogy a társadalom támogatja őket a tettükben. Ráadásul Breivik a nyíltan bevándorlásellenes, jobboldali Haladás Párt tagja volt, kapcsolatban állt nemzetközi szélsőjobboldali szervezetekkel. Abban hitt, hogy többet is lehetne tenni az ügy érdekében, mint a parlamentben politizálni, ezért lépett akcióba. Ausonius pedig haza akarta „ijeszteni” a bevándorlókat Svédországból. Annyiban valóban nem magányos harcosok, hogy az idegengyűlöletnek északon, a skandináv világban régi időkre visszanyúló hagyományai vannak. De ideje lenne észrevenni: egész Európában erősödnek ezek a nézetek, mégsem veszik elég komolyan az ebből fakadó fenyegetést és veszélyt.
– Ön szerint miért nem?
– Mert a nyugati világ fókuszában ma az iszlám áll, és az a fenyegetés, amelyet a szélsőséges iszlamisták jelentenek a nyugati társadalmakra és ennek a kultúrkörnek az értékeire. Másra nemigen figyelnek.
– A szélsőjobboldali térnyerés Európa ezen a felén is megfigyelhető, mégis, mi magyarok a skandináv államokat a béke szigeteinek látjuk, ahol jólét van, erős a szociális biztonság. Számunkra felfoghatatlan, hogy történhet ilyesmi éppen Norvégiában.
– Pedig nem meglepő. Breivik például tudatosan választotta célpontjának a norvég Munkáspárt ifjúsági táborát. A jóléti állam ugyanis szociáldemokrata elvek mentén épült fel, aminek valóban mindenki élvezi jótéteményeit, de közben egyre többen tekintenek gyűlölettel a demokratikus baloldal által Skandináviában különösen erősen felvállalt értékekre, a befogadó, nyitott társadalomképre, a multikulturalizmusra, vagy a feminizmusra. A szélsőjobb szemében ezek az értékek „megsemmisítik” a „hagyományos” családi értékeket. Ráadásul egyes szélsőségesek az iszlám terjedésében is bűnösnek látják a baloldalt, amely értékeiből fakadóan jogokat és lehetőségeket biztosít a bevándorlóknak is. Ide tartozik még, hogy a gazdasági válság okozta nehézségek az elmúlt években errefelé is fokozták a bizonytalanságot. A bizonytalanság pedig mindenhol táptalaja a leegyszerűsített világmagyarázatoknak, ezekből pedig előítélet, az előítéletből gyűlölet, abból pedig erőszak fakad.
– Amit mond, az a magyarországi romagyilkosságok motivációira is igaz lehet.
– Nagyon sok hasonlóságot látok magam is, bár Magyarországon nem magányos volt az elkövető. De mindkét országban nagyon gyorsan, szinte egyik hónapról a másikra változott meg a közhangulat, amely a gyilkosok számára igazolást nyújtott. Mindkét országban nehézséget okozott a demokratikus pártoknak konfrontálódni a hihetetlenül gyorsan erősödő szélsőjobballal. A média hozzáállása is nagy szerepet játszott a rasszista erőszak kialakulásában; szóhasználatával, a politikusi nyilatkozatok kezelésével. Ráadásul eleinte a rendőrség sem vette elég komolyan az eseteket. Norvégia talán irányt mutathat azzal, ahogy a miniszterelnök fogalmazott. Azt mondta: még nagyobb nyitottság és még több demokrácia lehet az ellenszer. Igaza van. Paradox módon Svédországban is a sorozatgyilkosság hozott fordulatot a közfelfogásban, itt is a bűntett okozta sokk változtatta meg a bevándorlókkal kapcsolatos nézeteket a társadalomban.
– Nálunk ilyen fordulatnak egyelőre semmi jele. Sem a sajtóban, sem a politikában, sem a közbeszédben.
– Tegyük hozzá: a jogban sem. Pedig az egyik nagy tanulsága ezeknek a szörnyűségeknek, hogy alkalmazni kell a meglévő törvényeket. Svédországban és Magyarországon is megszülettek nagy nehezen a megfelelő jogszabályok a rasszizmus ellen, de Svédországban is csak idővel kezdték alkalmazni. Magyarországon ez még mindig nem jellemző.
– Ha okulni akarunk a történtekből, akkor milyen értelmet nyerhet ez a tömeggyilkosság?
– Svédországban a kilencvenes évek elejéig a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a politika is a szélsőbaloldaltól tartott. Az elmúlt években pedig a nyugati világ annyira az iszlám terroristákra koncentrált, hogy el is feledkeztünk a határokon belüli veszélyekről. A sorozatgyilkosság felhívta a figyelmet arra, hogy a szélsőjobb is legalább akkora veszélyt jelent, mint az iszlám terroristák.
Gellert Tamas magyar szülők gyermekeként született 1963-ban, Stockholmban. Svédország vezető napilapja, a Dagens Nyheter, és a legnagyobb kereskedelmi televízió, a TV4 munkatársa. 2002-ben jelent meg az 1991–92-ben bevándorlók ellen elkövetett sorozatgyilkosságról szóló dokumentumregénye, A lézeres gyilkos, amelyet számtalan nyelvre lefordítottak. 2006-ban elnyerte a stockholmi Irodalmi Becsület Díjat. Fő kutatási területe a szélsőjobboldal és annak terjedése.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
