Két ősi ösztön csap össze az európai emberekben a terrorcselekmények hatására, a politika felelőssége, hogy melyik kerekedik felül. A szélsőségeseknek és a populista politikusoknak hasonló a célja: a félelem rögzítése, a szolidaritási egység megbontása. Miközben a problémák globálissá válnak. Interjú Lányi Gusztáv szociálpszichológussal.
– Minden napunk egy újabb európai terrorcselekmény hírével indul. Az évtizedekig békében élő európai ember hogyan képes mindezzel megbirkózni – úgy, hogy közben „emberek közt európai” marad?
– Az ember még mindig főképpen biológiai lény, akiben az evolúció elsődlegessé tette a veszély érzékelésének az ösztönét. A limbikus rendszer reagál először a külvilágból jövő ingerekre, ezek az idegrendszeri impulzusok készítik elő a választ: megijedünk, elfutunk, támadunk… Nem lehet komplex érvekkel válaszolni ösztönös túlélési impulzusok kihívására. Ezért tudnak mindig hatásosak lenni az elemi félelmekre (és örömökre) építő politikai kampányok, és ha a körülmények ezeket a félelmeket táplálják nap mint nap, akkor nem a fenntarthatatlan fejlődés globális jelentőségéről kívánnak az emberek gondolatmeneteket olvasni, netán beszállni a vitákba, hanem védelmet keresnek – hiszen a cél mindig a túlélés, a lehető legegyszerűbb módon. Így vagyunk „kitalálva”. Ezért felülbírálandó út a finomkodó és bonyolult összefüggéseket feltáró „elit” beszéd – az értekezéseket nem lehet nyilvánosan megtartani, abból csak a „baj van” gondolata szüremlik le minden oldalon. Miközben nem tagadható el, hogy óriási kihívással állunk szemben. Amiről viszont beszélnünk kell, az egyik másik ösztönünk! A szolidaritás gesztusa, amely szintén ősi és a keresztény-zsidó értékrendben megerősített cselekvési attitűdünk. Alapvető természetünk részeként kell ragaszkodnunk hozzá – erre figyelmeztet időről időre Ferenc pápa, mind nagyobb ellenkezést kiváltva.
– Az elmúlt hét terroreseményei közül kiemelkedett a francia pap meggyilkolása, amelyre sokan újabb fordulópontként tekintenek. És mintha a kereszténységet kívülről rombolni kívánó szélsőségesek támadása mellett belső harc is dúlna: az európai kereszténységnek is újra kellene értelmeznie magát, sőt a keresztényi értékeket.
– Igen, egy újabb fordulathoz érkeztünk el, egy újabb tabu dőlt meg: papot nem ölünk, ahogy templomban sem bántunk senkit. Az ilyen esetek még inkább sokkolják az embereket, az Iszlám Államnak és a többi szélsőségesnek ez a célja. Ezek pont olyan esetek, amin nem kell elmélkedni: megtámadták az egyik leggyengébb pontunkat. Az ellenségkép radikalizálódik és kiterjesztődik a menekültek összességére, a fent említett szolidaritási ösztön pedig hátrébb kerül.
– A szélsőségesek és populisták pedig egyaránt profitálnak ezekből.
– Az egész politikai erőtér átrendeződött: új világ kezdődött. Ezt tudomásul kell venni. Egybenyílnak a terek, összekapaszkodva globálissá válnak a problémák. Az amerikai elnökválasztás, a Brexit, a menekülthullám – ha azon gondolkodik a nyilvánosságban a magyar értelmiség, hogy hogyan alakul Magyarország sorsa, akkor ezeket a kérdéseket is bele kell kalkulálni a válaszba. Persze nem mindegy, hogy hogyan: Orbán Viktor tusványosi beszédében például mindent a menekültválságra futtatott ki (lásd Vallásháború a hargitai hegyekben című írásunkat a 11. oldalon), politikai érdekeinek megfelelően. Félelmet rögzít és használ, és tulajdonképpen ez a szélsőségesek célja is.
– Orbán Viktor kommunikációs tanácsadója, Arthur J. Finkelstein évekkel ezelőtt megfogalmazta: a várható világpolitikai változások nem forradalmi demokratikus átmeneteket, hanem újabb erőskezű vezetők előretörését hozzák el. Ön egy interjúban kifejtette, hogy Orbán nem tud leállni a hatalomkoncentrációban. Eljött volna az ideje, hogy kiterjessze a hatalmát?
– Ő tudatosan készül a továbblépésre, két látványos intézkedés is erre utal: a kormányzati struktúra átalakítása, a kabinet kiépítése, a döntéshozatali folyamatoknak a centralizálása, amellyel a helyetteseinek delegálja az ország vezetését, ő tehát átfogóbb jellegű problémákkal tud foglalkozni. A másik jel, amely a tusványosi beszédben egyértelművé vált, a Visegrádi Négyek jelentőségének növelése, amely az ő szimbólumrendszerében Európa legfontosabb bástyája lehet. Belpolitikai értelemben legyőzhetetlennek tűnő pártot épített fel, most a régió következik. Ez nem feltétlenül egy ördögi karakter kiteljesedése, valóban érzékelheti úgy, hogy veszélyben van Európa, amiben sok igazság van, a válság kezelési módja, és főleg az ő pozíciója Európa megmentésében azonban már kétséges.
– Azt mondta, hogy nem lehet az embereket az összefüggések mély feltárásával szembesíteni, miközben folyamatos manipulációnak és hatásdömpingnek vannak kitéve a média által – mindenféle oldalról. Mi az az objektív tény, amit muszáj megértenie mindenkinek?
– A média manipuláló valósága és a „valóságos” valóság egy fontos ponton találkozik: a migráció leállíthatatlan, az elkövetkezendő évtizedekben a fejlett világ nyomasztó problémája lesz, a tragikus helyzettel szembe kell nézni és kendőzetlen valóságként vizsgálni. A világ örökre megváltozott, a fejlődés nem fenntartható, válaszainkat mégis még mindig a „régi”, tegnapi világra szabjuk. Például a Tudta? népszavazási kampány kérdései és a válaszok, illetve azok paródiái vagy továbbgondolásai mind ugyanazzal az eszköztárral, ugyanabban a tartományban dolgoznak, miközben az egész világ humán ökológiai alapjai recsegnek-ropognak.
– Ez nehezen fér bele a 140 karakteres politikába – ennyi, Twitter-üzenetnyi – a befogadható valóság…
– 140 karakter csak a félelem megfogalmazásához elég, hogy mitől is kellene tartanunk valójában, arra már nem.
– És arra pláne nem, hogy olyan elemi dolgokra rávilágítson, mint például a terrortámadások helyének és jellegének az adott helyek integrációs programjával kapcsolatos összefüggéseire. Például, hogy a Wilkommenskultur politika eredménye lehet, hogy a milliós menekültszám mellett a német terrorcselekmények eltörpülnek a franciaországiak mellett…
– A médiumokban a valóság előállításának egy olyan tematizációs küzdelme zajlik, ami a politikai csatározások természetes része – de itt most nagyon komoly tétje van, ahogy említettem, az emberi szolidaritás ősi kultúráját változtathatja meg. A kormány médiumai a menekültek és a terror dolgát szoros ok-okozati dologként írják le, a kormányzati szakértő, Földi László az egész migrációs problémát egy megszállási jelenségként értelmezi, a terroristákat vezérkarok által irányított katonáknak látja és láttatja. Ami remek alapját adja Orbán harcos retorikájának, amely régi reflexekre játszik rá. „Ne féljetek, harcoljatok!” – üzente Tusnádfürdőről Orbán, világossá téve, hogy mely ősi ösztönre kell hallgatnunk.
Lányi Gusztáv
szociálpszichológus. 1951-ben született, pszichológia és szociológia szakon szerzett diplomát, az ELTE Társadalomtudományi Karán a szociálpszichológiai tanszék docense, emellett az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének, illetve a PPKE BTK Szociológiai Intézet munkatársa. A Magyar Nagylexikon Kiadó külső munkatársaként a szociológia tárgykör szócikkeinek szerzője, a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője. Négy önálló monográfiája, számos tudományos cikke, tanulmánya jelent meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!