Az internet és a közösségi média „berobbanásakor” a legtöbben azt hitték, soha nem látott szabadságot hoz majd, hogy mindenki könnyen és olcsón publikálhatja, amit szeretne. Bárki újságíró lehet, így könnyebb lesz ellenőrizni a hatalmat és el lehet zavarni a diktátorokat. Amikor 2010-ben Tunéziában elkezdődött az arab tavasz, és világszerte a közösségi médiában szerveződtek tüntetések, megszületett a „Facebook-forradalom” kifejezés.

Azóta kiderült, hogy az internet nem hozza el a szabadságot. Épp ellenkezőjére fordult a helyzet: az autokratikus rezsimek egyre hatékonyabban használják a világhálót arra, hogy megfigyeljék és irányítsák a lakosságot, illetve terjesszék az állami propagandát. Ennek a téma kutatói nevet is adtak, ami angolul „networked authoritarianism”.

Magyarra talán úgy fordíthatnánk, hálózati elnyomás. A Freedom House amerikai székhelyű jogvédő szervezet évente készít jelentést az internet szabadságáról, és ebből világosan kiderül: a világháló évről évre egyre kevésbé a szabadság és a politikai szervezkedés terepe.

„Az országok, köztük a demokráciák is egymástól tanulják, hogy tudják minél kifinomultabban kontrollálni az internetes kommunikációt” – mondta el a Vasárnapi Híreknek a téma kutatója, Nathalie Maréchal.

Az Egyesült Államokban élő francia szakértő szerint az ellenőrzés első formája az internet lekapcsolása és a weblapok letiltása volt. A második forma már a finomhangolt szűrés, megfigyelés és a propaganda. Kiscica jöhet, politika nem

„Ez nem olyan brutális, mint a sztálinizmus. Nem lehet érezni az elnyomást, az emberek nem tudják, hogy folyamatosan megfigyelik őket – állítja Maréchal. – A különbség ahhoz hasonló, mint hogy baltával vagy szikével próbál az orvos megoperálni valakit.” Ebben az új elnyomó rendszerben az autoriter kormányok annyi szabadságot engednek a kultúrában és mindennapi életben a lakosságnak, amennyit csak lehet. Az emberek egy bizonyos pontig azt csinálnak, amit akarnak az interneten. Lehet sorozatokat vagy kiscicás videókat nézni, zenét hallgatni, és mivel a rendszer fenntartásához szükséges a gazdasági fejlődés, ezért kereskedni, vásárolni is. „Mindenre lehet használni, amitől az embereknek jobb kedve lesz, illetve, amivel az elit tovább gazdagodhat” – foglalja össze a szakember.

Latin-Amerika a kémprogramgyártók leglelkesebb vásárlója. Mexikó például vett a FinFisher szoftverből, amelyet többek közt arra használ, hogy megfigyelje azokat az aktivistákat, akik azért kampányoltak, hogy a kormány extra adót vessen ki a cukros üdítőkre.


Moszkva támadásba lendült

Ilyen eszközöket Kína és sok más autoriter rezsim is használ. A „hálózati elnyomást” leghatékonyabban talán Oroszország alkalmazza, ahol egyszerre vetik be a cenzúrát, a megfigyelést és az információs hadviselést a Kreml politikájának elősegítésére és hatalmának megszilárdítására. Maréchal szerint – aki a múlt héten a Közép-európai Egyetemen tartott előadást –, Moszkva számára egyszerre fenyegetés és fegyver az információ, illetve az internet.

A világhálót nyugati, elsősorban amerikai projektnek látják, amelynek Vlagyimir Putyin hatalmának megdöntése és a „demokráciaexport” a célja. A Kreml internet-politikájában egyébként épp az arab tavasz hozott fordulatot, illetve a posztszovjet országokban lezajlott „színes forradalmak”. A keménykezű fellépéshez hozzájárultak a 2012-es Putyin- ellenes tüntetések is, amelyek mögött az orosz elnök az akkori amerikai külügyminisztert, Hillary Clintont vélte felfedezni.

Az orosz kormány szerint az internet fegyver, amelyet ha nem ő használ, akkor ellene fogják bevetni. „Végeztek azzal, hogy csak védekeznek a kibertérben. Támadásba lendültek és próbálják saját világ- és államfelfogásukat terjeszteni először csak a környező országokban, majd messzebb is” – mondja Maréchal. Törvényeket hoztak arról, hogy minden internetes sajtóterméket és nagy olvasottságú blogot regisztrálni kell.

A médiahatóság feketelistát tart fenn a betiltott honlapokról, amelyeket elérhetetlenné tesz. A Kreml sajtóhírek szerint dolgozik egy „főkapcsolón” is, amellyel, ha úgy dönt, átmenetileg le tudja kapcsolni az orosz internetet a világháló többi részéről, azaz csak orosz honlapok lesznek elérhetőek.

Anonim módon internetezni szinte képtelenség, egy külföldi látogató az útlevele bemutatása és regisztrálása nélkül nem is csatlakozhat a hálóra. A SORM betűszóval jelölt rendszer figyeli folyamatosan a netet és gyűjti az adatokat a lakosságról. Hogy ez könnyebb legyen, törvényben kötelezték a külföldi internetes cégeket, hogy az orosz felhasználók adatait orosz földön elhelyezett szervereken tárolják. A propaganda is erőteljes és hatékony: közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy az oroszok többsége szerint az internet veszélyes hely, ahol szükséges a cenzúra. A Maréchal által idézett adatok szerint az oroszok 49 százaléka hisz abban például, hogy az internetezés öngyilkosságba hajszolja a fiatalokat.


Reklámoktól diktátorokig

Maréchal szerint a hálózati elnyomás nem lenne lehetséges a (főként amerikai) magáncégek és az általuk kifejlesztett technológiák nélkül. A „kémkapitalizmus” lényege, hogy a számítógépünk internetes böngészője, az abban megnyitott közösségi oldalak és a mobiltelefonunk folyamatosan adatokat gyűjtenek rólunk. Akkor is feljegyzi, hogy épp merre járunk, amikor ki se nyitjuk.

Az összegyűjtött adatokat eladják az erre szakosodott cégeknek, akik ebből profilokat állítanak össze, amelyeket jó pénzért tovább értékesítenek. Ez alapján kapunk személyre szabott hirdetéséket vagy akciós ajánlatokat. „Ez gyökeresen megváltoztatta, hogyan működik a kapitalista gazdaság. Mondják, az adat olyan értékes, hogy az lett az új olaj” – fogalmaz Maréchal.

„A kémkapitalizmus és a hálózati elnyomás egymást erősítik” – teszi hozzá. Az autoriter kormányok nem tudnák megfigyelésre és kontrollra használni az internetet, ha a privát szektor nem építette volna ki az adatgyűjtésre alkalmas technológiákat, amelyet ők kereskedelmi célokra használnak. Maréchal szerint az internetes cégek tisztában vannak azzal, mire képes a technológiájuk, de túl sok pénzt hoz ahhoz, hogy felhagyjanak vele – erre épül az egész üzleti modelljük. És feltehetően senkinek sem az volt a terve, hogy diktátorok keze alá dolgozzon. „Volt valakinek egy menő ötlete, az elkezdett fejlődni, terjeszkedni – mondja a szakértő. – És a végére egy szörnyeteg lett belőle, amelyet senki sem tud kontrollálni.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!