Moszkvában fogadja kedden Vlagyimir Putyin orosz államfő (képen balra) török kollégáját, Recep Tayyip Erdogant (képen jobbra). Ha a találkozó hatására Ankara szakítana az euroatlanti szövetségi rendszerrel, annak beláthatatlan következményei lennének Törökország – és Európa jövőjére is.

 
Putyin és Erdogan - Forrás: Profimedia

Ez a nyár Vlagyimir Putyiné. Nemcsak Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje kérdőjelezi meg a NATO alapelveit, de a katonai szervezet ázsiai bástyájának tartott Törökország is kezd kihátrálni. Pedig a NATO májusi csúcstalálkozóján az észak-atlanti együttműködés iránt elkötelezett Erdogan még arról szónokolt, meg kell akadályozni, hogy Oroszország kisajátítsa a Fekete-tengert.

Moszkva és Ankara viszonya tavaly novemberben süllyedt mélypontra, amikor a török katonaság lelőtt egy, a szíriai háborúban szolgáló orosz vadászrepülőt, mert az – a törökök szerint – nem volt hajlandó kapcsolatba lépni a légi irányítással. A kölcsönös gyalázkodással és gazdasági embargóval súlyosbított krízis hátterében mélyebb problémák húzódtak: Bassár el- Aszad szíriai elnök és a kurdok megítélése.

Ám most sorra hárulnak el az orosz–török barátság útjába került akadályok. Erdogan június végén bocsánatot kért Putyintól a lelőtt gép miatt, az orosz elnök pedig ígéretet tett a gazdasági szankciók feloldására. Aztán olyannyira baráti lett a viszony, hogy – ha hinni lehet az iráni médiának – július 15-én az orosz titkosszolgálat figyelmeztette Erdogant arról, valami készül ellene, így az elnök megtehette a szükséges válaszlépéseket. Majd – míg a nyugati diplomaták a puccs és a demokrácia viszonyrendszerét öntötték megfelelő szavakba – Moszkva támogatásáról biztosította Erdogant és a kormányt, és a kegyetlen megtorlások kapcsán sem fogalmazott meg bírálatot.

A Moszkva és Ankara között feszültséget keltő másik probléma is okafogyottá vált. A szíriai polgárháborúban Oroszország egyértelműen Bassár el-Aszad mellett tette le a voksát, míg Törökország végig azt az álláspontot képviselte, hogy a politikus a háború utáni újjáépítésben már nem játszhat szerepet. De Moszkva és Irán segítségével Aszad megerősítette a pozícióit: jelenleg épp a lázadók utolsó fellegvárának tartott Aleppót ostromolják. Így Erdogan bármit gondoljon is Aszadról, gyakorlatilag semmit nem tehet megszilárdult hatalma ellen.

Ezért jövő kedden Putyin és Erdogan között egyedül a szíriai kurdok szervezete, a Demokratikus Unió Pártja okozhat konfliktust, amely szoros kapcsolatot ápol a törökországi Kurd Munkapárttal, a szíriai polgárháborúban pedig az Iszlám Állam elleni harc mellett arra törekedett, hogy az ország északi – Törökországgal határos – részein megszilárdítsa hatalmát. Mivel Ankara attól tart, hogy a kurdok önálló államot hoznak létre, ezért Erdogan várhatóan azt kéri majd Putyintól, ne támogassák a kurdokat. Hogy ezenkívül miről tárgyal a két vezető, egyelőre rejtély. De érdekes momentum, hogy a neves moszkvai napilap, a Pravda is arról cikkezett, a kiszámíthatatlan Erdogan nem a legjobb partner Putyin számára, és Törökországban is vannak szép számmal olyan elemzők, akik a Washington–Brüsszel tengelyt nem cserélnék le moszkvaira.

A szakadék azonban mélyül a nyugati hatalmak és Törökország között. A szíriai kurdoknak nyújtott segítség volt az egyik pont, ami Ankara és Washington között is okozott nézeteltéréseket, de a valódi gondok a puccs után jöttek – melyek Moszkva felé fordították a török kormányt. Az amerikai diplomácia józansággal kezelte a hatalom elleni szervezkedés értelmi szerzőjének kikiáltott Fethullah Gülen elleni rágalomhadjáratot, és nem tettek ígéretet az USA-ban száműzetésben élő imám kiadatására. A boszorkányüldözés állami propagandája mára odáig fajult, hogy néhányan egyenesen az USA-t vádolják az elnök elleni támadással.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az emberi jogokat sértő megtorlásokat az USA sem hagyhatta szó nélkül. Külügyminisztere, John Kerry beszélt arról, hogy felül kell vizsgálni az ország NATO-tagságát. Közben az EU is megpróbál nyomást gyakorolni Törökországra, de úgy tűnik, a csatlakozási tárgyalások lassításával való fenyegetőzés nem elegendő ahhoz, hogy Erdogant letérítse útjáról. Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter egy német napilapnak adott interjújában erről beszélt: népszavazást írnának ki a halálbüntetés újbóli bevezetéséről.

Az EU-val szemben pedig Törökország kezében igen erős adu van: a menekültek elhelyezéséről szóló egyezmény. Ennek értelmében október 2-ig vízummentességet kellene adni az EU-ba utazó török állampolgároknak, de egyre több brüsszeli forrásból hallani, mivel Törökország nem teljesíti a kritériumokat, nem kapja meg a kedvezményt. Cavusoglu külügyminiszter erre is válaszolt: ebben az esetben ismét átengedik Európába a menekülteket. Így ironikus módon éppen a menekültügyi kvótáról tartott magyar népszavazás napján szakadhat rá az újabb válság az EU-ra, ami teljesen értelmetlenné teszi a referendumot – mivel az emberek így is, úgy is jönnek.

Budapesti oktatási intézmények bezáratását kérte a török diplomácia a magyar kormánytól a Türkinfo értesülései szerint. A kérés nagy valószínűséggel a kőbányai és angyalföldi tagintézményekkel rendelkező, angol–magyar két tannyelvű Orchidea óvodára és iskolára vonatkozik, mert az a puccs miatt bűnbaknak kikiáltott Fethullah Gülen imám mozgalmához köthető.
Kerestük a külügyi tárcát, de lapzártánkig nem kaptunk választ.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!