Nem a franciák, nem a belgák: magyar mellet dönget a SIMügyben a TEK. Ha Orbán kedvenc terrorelhárítói nem hazudnak, akkor csúnyán elgáncsolták a titkosszolgálatokat. A telefontársaságok információira vágyik a TEK – a hazai célpontokat könnyebb detektálni.
A titkosszolgálatok birkóznak egymással; a TEK szeretne elmélyedni a mobiltelefonok forgalmában; mindenki baromi béna – a három feltevés valamelyike (vagy akár mindegyike) igaz lehet a 200 ezer SIM-kártyáról szóló ügyben.
Az alaptörténet annyi: valakik 200 ezer SIM-kártyát élesítettek egy hajléktalan nevére, és egyrészt ezekből vásároltak a párizsi és a brüsszeli merénylők, másrészt a gigászi akvizíciót a szolgálatok nem vették észre. Holott a szabályok szerint a feltöltős kártyákat a mobiltársaságok ügyfélszolgálatai csak azután élesítik, hogy telefonon és levélben is egyeztették a vásárlóval az adatokat, illetve összevetették azokat a BM adatbázisaiban szereplő információkkal. Ha ilyenkor valaki egy hajléktalan nevét adja meg, az ellen nincs mit tenni. Ám az, hogy egy-két tucat ember több millió kártyát birtokol, mindenképpen szemet kellene szúrjon legalább a titkosszolgálatoknak.
Márpedig a Magyar Idők és a 444.hu szerint is ez a helyzet – utóbbi újságírója négy nap alatt szerzett tíz darab anonim feltöltőkártyát (értsd: ezekhez valós használjuk semmilyen formában nem köthető).
A TEK azt állítja, téves az a sajtóinformáció, miszerint belga és francia szervek felkérésére utólag csekkolták volna a terroristák budapesti mozgását, és ekkor bukkantak volna a 200 ezer feltöltőkártyára. A TEK szerint a hamis kártyák százezreit a magyar szolgálatok detektálták, illetve azonosították a merénylőkhöz kapcsolható SIM-eket. Csakhogy a TEK azt is mondja, hogy egyébként rajta ne kérje senki számon a 200 ezer kártyát, a szervezet ugyanis nem fér hozzá a telefontársaságok információihoz. Ha igaz a TEK mindkét állítása (az utóbbi mindenképpen az), akkor ez azt jelenti, hogy a magyar szolgálatok ismerték ugyan a kártyabiznisz részleteit; de tudatosan nem kapták el a „kártyadílereket”; rámozdultak egyes anonimkártya-használókra, olyanokra, akiknek „feltérképezése” fontosabb a több milliárd forintos kártyaüzletnél. Ha ez igaz – és a TEK tényleg nem hazudik –, akkor azzal, hogy a Magyar Idők lehozta a 200 ezer SIM-ről szóló bizalmas információt, a titkosszolgálatok munkáját lenullázta.
És ha a TEK tényleg nem hazudik, akkor rendkívül irreleváns, amit kér: a szervezet ugyanis olyan törvénymódosítást szorgalmaz, ami lehetővé teszi számára, hogy megismerje a mobiltársaságok ügyfeleinek telefonforgalmát.
Ugyanis amennyiben – és a TEK ezt mondja – a magyar szolgálatok valóban tudtak a 200 ezer SIM-ről, akkor alkalmatlanságukra való hivatkozással Hajdu János csapata nem kérheti újabb adatbázisok ellenőrzésének a jogát. Ráadásul azzal sem érvelhet, hogy a nemzetbiztonság nem figyel oda a telefonos cégekre, hiszen számos „leszerelt” kolléga ügyel a forgalomra, illetve e társaságokat az Alkotmányvédelmi Hivatal „hatáskörébe utalja” a törvény, azaz már adott a titkosszolgálati felügyelet.
Az persze más kérdés, hogy a TEK igyekszik erősen centralizálni, és minden területet maga alá húzni. Ettől azonban az életellenes, zsebes és egyéb „közhelyes” bűncselekményekkel foglalkozó vezetők nem sajátítják el a titkosszolgálati-hírszerzési rutint (megjegyzendő: a Teréz körúti robbantó három hét után is szabadlábon van). Ám ennek ellenére a TEK és a szervezetet vezető Hajdu János élvezi Orbán Viktor bizalmát, így Pintér Sándor belügyminiszternek forrásaink szerint kapaszkodnia kell, ha távol akarja tartani a TEK-et a telefontársaságoktól. Ugyanis ha a TEK hozzáfér a mobilcégek „algoritmusaihoz”, akkor gyakorlatilag bárkiről bármit megtudhat.
És a helyzet az, hogy titkosszolgálati vélekedések szerint sokkal nagyobb eséllyel szűr „politikailag vagy gazdaságilag kényes” személyekre, mint terroristákra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!