-
– Németh Szilárd, a Fidesz és az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának alelnöke a testület ülésén azt állította: a Nemzetbiztonsági Hivatal több olyan ellenzéki aktivistát figyel, akik a kormány erőszakos megdöntésére szervezkednek. Bár később az újságírók kérdésére nem volt hajlandó elmondani, pontosan milyen információkról van szó (mondván, az ülés tartalmát 2026-ig titkosították), név szerint említette az ellenzék három ismert személyiségét: a Közös Ország Mozgalom vezetőjét, Gulyás Mártont, Vágó Gábor volt LMP-s képviselőt és Schilling Árpád rendezőt. Törvényes-e egy titkos adatgyűjtés egyetlen részletét, nevezetesen a megfigyelt személyek nevét nyilvánosságra hozni? És mit tehet az, akiről ilyesmit állítanak?
– Nem hallottam pontosan, mit mondott Németh Szilárd, de ha ő azt állítja, hogy X., Y. vagy Z. ellen nemzetbiztonsági kockázata miatt vizsgálat folyik, az olyan jogilag releváns tényállítás, amit az érintettek megtámadhatnak a bíróságon. Ebben az esetben a bíró bekérheti a vizsgálati anyagot, de az abban foglaltak részleteit maguk az érintettek sem ismerhetik meg. A bíró dönti el a rendelkezésére bocsátott adatok alapján, hogy történt-e jogsértés. Egy ilyen ügyben eredmény – a mai bírói gyakorlatot ismerve – körülbelül másfél év múlva várható.
– De ez is csak a jó hírnévről szól, nem? Arról, hogy a nevemet mint titkos adatot valaki nyilvánosságra hozta.
– Így van. A magyar jogrendszer trükkje, hogy minősített adat megsértését csak az követheti el, akiről ezt a minősítő állítja. Vagyis csak a minősítésről – magyarán a titkosításról – döntő személy tehetne feljelentést titoksértés miatt. Ez egy pokoli és nehezen kikerülhető kommunikációs trükk. Vannak országok, ahol az ilyen esetekben is létezik jogorvoslat. Nálunk nem.
– A nemzetbiztonsági szolgálatokat elvben az illetékes parlamenti bizottság felügyeli, de ha én mint állampolgár szeretném megtudni, hogy engem megfigyelnek-e és milyen adatokat gyűjtenek rólam, hova fordulhatok?
– Ha ezek a szervezetek ma Magyarországon illegálisan végeznek lehallgatásokat, azt semelyik ellenőrző hatóság vagy testület nem tudja kideríteni. Egyetlen jogi személynek, az Adatvédelmi Hatóságnak van ilyen jogosítványa, de meg lehet kérdezni, hányan mentek be és kérdezték meg, hogy az adatok, amelyeket ott tárolnak, mind legális eljárás eredményeképpen születtek-e. Én a magyar jogrend egyik legfőbb problémájának tartom, hogy a „ki őrzi az őrzőket?” kérdésre nem ad egyértelmű választ. Mit csinál az Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a nemzetbiztonsági szervek? Mit léphet az, aki sérelmezi ezeknek a tevékenységét? Elvileg egyetlen ellenőrző „csúcsszerv” van, ez pedig az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága. Erről meg látjuk, hogyan működik.
Önszivárogtatás. A politika előszeretettel szivárogtat különböző titkos, nyomozati adatokat, hogy ezzel nehéz helyzetbe hozza ellenfeleit.
A legutóbbi időkben ilyen volt a Vizoviczki-ügy, ahol a titkos megfigyelésről szóló videó megjelent a Pesti Srácok honlapján. Vagy az előző Fidesz-kormány idején, az úgynevezett Mucuska-gate, ahol az akkori oktatási miniszter, Magyar Bálint és egy kolléganője meghitt beszélgetése került nyilvánosságra, pedig a nőt egy egészen más ügy miatt hallgatta le a nemzetbiztonság. Egyik ügyben sem tettek feljelentést titoksértés miatt, ami azt feltételezi, hogy maga a titokgazda szivárogtatott.
„Semmi olyan nem hangzott el a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén, ami alátámasztana bármilyen zavargást vagy erőszakot – mondta a VH kérdésére Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke. - Az ülésen részt vevő szakszolgálatok képviselői semmi erre utaló információt nem osztottak meg velünk” – tette hozzá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!