Szinte bizonyos, hogy a nyár beköszöntével két táborra szakad az iszogató úri közönség. Az egyik fél az aranyló-habos sörre, a másik viszont az üdítő, buborékos fröccsre szavaz, ha az a kérdés, mivel oltaná a szomját a kánikulában. Mi most ez utóbbira koncentráltunk, és arra voltunk kíváncsiak, melyik fröccs esik a legjobban, ha beköszönt a forróság.
Ha fröccs, akkor az alapélmény a bolti legolcsóbb, éppen csak nem műanyag flakonba töltött borokhoz köthető. Ma már azonban korántsem általános nézet, hogy az olcsó borokat menesztjük a fröccsbe, sőt a legnagyobb borospincék drága italait sem szentségtörés kicsit felhígítani. És hogy létezik-e ideális arány? Ezt legfeljebb az egyéni ízlés határozza meg. Mi azért igyekeztünk összegezni a lehetőséget.
Egy direkt fröccsözésre invitáló teraszon vágtunk bele rekkenő hőségben a próbálgatásba. A nagy klasszikusokkal kezdtük: egy hosszúlépés, egy nagyfröccs. Előbbi 1-2, utóbbi 2-1 arányban tartalmaz bort és szódát. Száraz fehérborral indítottunk, hiszen a pincér is ezt tanácsolta: minél magasabb ugyanis egy bor savtartalma, annál jobban esik a belőle készített fröccs. Nem csalódtunk ezekben az italokban, az ízvilág is ismerős volt, így gyorsan áttértünk a rozé borokra. Az arányt kisfröccsre (1-1) váltottuk, hogy kevesebb legyen benne a víz aránya, hiszen a folyadékbefogadó kapacitásunk is véges… A rozé borok egyre népszerűbbek, ezek egy fokkal talán fajsúlyosabb, nehezebb italok voltak. Lassabban is fogytak el, hiába kellett mindössze két decit lenyomnunk belőlük.
A nagy forróságot időközben felváltotta egy vadabb tavaszi zápor égzengéssel, így mi is könnyebben tértünk át a kevésbé üdítő változatokra. Visszatértünk a hosszúlépéshez, de immár sillerbort és vörösbort kombináltunk a szódával. Itt viszont meg is álltunk egy kicsit. A pincér ugyanis felhívta a figyelmünket arra, hogy ezek már nem annyira megszokott fröccsnek valók, viszont tény, hogy léteznek megrögzött híveik. Végül a pincér javaslatára egy nem annyira nehéz portugieser lett az áldozat, ez két deci szódával egészen fura élményt varázsolt a pohárba. Nem, nem értjük a vörösboros fröccsöt. Üdítőnek nem elég friss, hiszen súlyos borból van, de az aromák, ízek tompák a sok szódától. A sillerbor megint más tészta. Ez valahol a rozé és a vörösbor között helyezkedik el ízvilágban és színben is, már épp nem üde, de még távol van a telt ízektől. Fröccsnek jó, de nem lettünk meggyőzve. Időközben azt is megtudtuk, ha fröccsről van szó, többnyire mindenki a már általunk is kipróbált kisfröccs-nagyfröccs-hosszúlépés háromszögben vegyíti az alkoholt a szódával. Népszerű még a 2-3 arányban kevert viceházmester is, elvétve fogyaszt a közönség házmestert (3- 2) és sportfröccsöt (1-4), de a fél liternél nagyobb kiszerelésű fröccsök már nem igazán fogynak. Számunkra is költői túlzásnak tűnik az 1 literes, fele-fele arányban kevert maflás, vagy a 10 deci bort és 5 deci szódát tartalmazó csatos, de ezek szinte soha nem kerülnek az asztalra. Minek is, hiszen rendelhetünk helyette öt nagyfröccsöt egymás után, legalább nem melegszik fel a pohárban az ital. A gyorstalpaló fröccskisokos után áttértünk az érdekesebb részekre. Merthogy a fröccsben az arányok mellett az ízkombinációk is rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Elsőként a gyöngyözőborok világában tettünk kitérőt, ezek némi szén-dioxiddal bolondított borok. Olyanok, mint a fröccs, csak nincs bennük semmi, ami hígítaná az alkoholt. Tizenkét és fél százalékos szesztartalom – bármennyire is üdítő ital ez, nem árt óvatosan kortyolni. Van belőle fehér- és rozéváltozat is, mindkettő egyre népszerűbb a hazai értő közönség körében.
Innen viszont már tényleg nagyot ugrottunk, és meggyborból, illetve fekete bodzából készült borból kértük a fröccsöt. Kifejezetten női italok kerültek a pohárba, mindkettő édes volt, bár a meggyes – a gyümölcs jó tulajdonságainak köszönhetően – egy fokkal azért savanyúbb. A frissítő érzést messze elkerültük ezzel a két választással, a szánk viszont majdnem összeragadt. És itt még nem voltunk túl a nehezén! A Városligetben találkoztunk a legérdekesebb ízkombinációval. Levendulás fröccs – lelkiismeretes tesztelőként tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Elkészítésében hasonló, mint a macifröccs (málnaszörp-bor-szóda), csak levendulaszörpöt csöpögtetnek az aljára. Az édesnél is édesebb, és bár a levendula kicsit megbizsergette az orrunkat, a rozé ízét jóformán semennyire se éreztük, viszont hatszor szomjasabbak lettünk a fröccs elfogyasztása után, mint előtte voltunk. Hasonló elvek alapján készül egyébként bodzás, epres és bármilyen más szörpös fröccs is, de készüljünk fel: ezek igazi méhcsapdák, garantáltan összeragad tőlük minden, amihez hozzáérünk.
A tesztek maradékát már inkább otthon végeztük el: olvastunk ugyanis az Újházy fröccsről, amiben a szódát a kovászos uborka leve helyettesíti – ezt határozottan nagy hiba volt kipróbálni. Bár frissen pattantunk fel az asztaltól, hogy szaladjunk a kerti csaphoz, nem a lelkesedés űzött el minket a koviubis fröccstől… A végére hagytuk a levezetést, a színészfröccsöt, ez valóban hozott némi megnyugvást az immár szörnyen terhelt pocakoknak: egy deci szóda egy másik deci (kevésbé hideg) szódával: ebből jó néhány, és egy fájdalomcsillapító estére – így legalább a reggel kíméletlenül lecsapó másnaposságot sikerült enyhítenünk egy kicsit. Amit viszont megtanultunk a tesztelés során: fröccsből bizony akármennyit meg lehet inni, függetlenül a bor minőségétől, vagy éppen mennyiségétől. A szóda ugyanis mindent ápol és eltakar. Mellékhatásként viszont súlyos közléskényszer, őszinteségi roham. Ismét bebizonyítottuk: fogyasztani csak mértékkel érdemes.
Utólag is elnézést kérünk a fotók hiányáért, de be kell látni, ennyi bor (és szóda) elfogyasztása után nem igazán voltunk szalonképesek. És – szerencsére – szomjasak sem…
A fröccs nem bonyolult ital, épp ezért könnyű elrontani, ha a két összetevőből valamelyik rossz. A bor minősége mellett épp ezért érdemes odafigyelni arra is, mi az, amivel felhúzzuk azt. Igazi fröccsfanatikusok megvetően rándítják meg a vállukat, ha palackozott ásványvíz kerül az asztalra. A fröccs ugyanis csak szikvízből az igazi. És abból is a megfelelően hideg változattal érdemes csak kísérletezni. Bár a vadregényes magyar képzelet előszeretettel koszorúzza Jedlik Ányost a szóda feltalálásáért, valójában először Joseph Priestley elegyített vizet szén-dioxiddal, még 1767-ben. Felfedezése a másik éltető nedűnek köszönhető, Priestley ugyanis egy serfőzde mellett lakott, itt figyelte meg, az erjedő alkohol felett lebegő gázt, amely nehezebb a levegőnél. Laboratóriumában pedig nemcsak előállította, de vízzel is keverte a szén-dioxidot. Az angol Királyi Természettudományos Akadémia még kitüntetést is adományozott neki a szódavíz feltalálásáért. Azért Jedlik Ányos jelentőségét sem érdemes elhanyagolni: a tudós a balatonfüredi ásványvíz helyettesítésére keresett megoldásként állított elő szikvizet, sőt a legenda szerint a fröccs feltalálása már tényleg az ő nevéhez fűződik. Úgy tartja a fáma: 1842. október 5-én Fáy András író, politikus vendégségbe hívta barátait, köztük Vörösmarty Mihályt és Jedlik Ányost is. Borkóstolásra érkeztek, de Jedlik magával hozta a szintén saját maga gyártotta szódásüvegét is, és vendégek legnagyobb meglepetésére a borba fröccsentette a szódát, amit első lendületre spriccernek nevezett el. Vörösmarty azonban nem szimpatizált a németes elnevezéssel, így fröccsnek keresztelte az italt.
Mindenki azt iszik, ami jólesik. De hogy pontosan milyenek a borfogyasztási szokásaink, az egy nemrég, a Magyar Turizmus Zrt. számára készült kutatásból derült ki. Ebből megtudtuk, hogy a magyarok többsége, ha fogyaszt, akkor még mindig inkább tisztán, fröccsként vagy üdítőkkel társítva már csak a borkedvelők nagyjából fele issza meg szívesen a borát. Csakúgy, mint a tiszta bort, a fröccsöt is főként a férfiak kedvelik, míg a kólával felöntött változat a nők körben népszerűbb, bár még így is a legkevésbé kedvelt formája a borfogyasztásnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
Igazi matematikusoknak való feladványokkal szórakoztathatja magát, aki megpróbálja például kitalálni, hány nagyfröccs fér el egy csatosban (egyébként 5, épp kettővel több, mint amennyi egy magyar–angol, más néven Puskás-fröccs űrtartalma). Egy házmester összesen két polgármester, két kisfröccsből meg kijön egy háp-háp. De érdemes a fordított tartalmakat is szemlézni: a sóher fröccs épp ellenkezője a Krúdy fröccsnek, előbbiben borból, utóbbiban szódából van csak egy deci, pedig 1 literes korsóba öntik őket. A lakófröccs ellentettje a háziúr (1-4/4-1), az alpolgármesteré a polgármester (4-6/6-4), középen pedig a bakteranyós tanyázik, 2,5 deci bort egészít ki ugyanennyi szóda. Ha szeretjük halmozni az élvezeteket, próbálkozhatunk a Szerencsés flótással (kisfröccs felöntve kevés rummal), de ha tudatosan iszunk, a legjobban még mindig a Földtani Intézet geológusainak találmányával, a kukafröccsel érdemes kísérleteznünk: este a bor, reggel a szóda – ebből baj nem lehet.