Gitárprímásnak is nevezik, a hazai népzene legprogresszívebb gitáros-zeneszerzőjeként összehozta Jimi Hendrixet Bartók Bélával, járja a Himaláját, hazai falvak cigánysorairól toborozza zenekarát. A szociális problémákra is érzékeny Both Miklós előadóművészt új lemeze apropóján kérdeztük.
– Nyughatatlan, vibráló figurának tűnik, tegnap még Erdély, ma Kína, holnap Kelet-Ukrajna…
– Megmutathatom a frissen, Iránban készült fotóimat?
– Mit keresett Iránban?
– Amit mindenütt: zenészeket, zenét, inspirációt. Iránban, mondjuk, tilos az utcán zenélni, a zeneszerszámok is tiltottak, s még fotózni is veszélyes volt.
– Itthon már nem talál kihívást?
– Elegem van a lemez-koncert-lemez mókuskerékből, másrészt a magyar zenészeket nagyon lefoglalja a küzdelem a fennmaradásért. Ebből szerettem volna kiszakadni, mert ennél sokkal izgalmasabb területei vannak a zenének.
– Kínában sikerült felfedeznie fehér foltokat?
– Messzemenően! Sanghajban laktam sokáig, ott és akkor adatott meg soulzenét játszanom fekete zenészekkel; találkoztam amerikai, kolumbiai, német, izraeli, holland fiatalokkal; megoszthattuk egymással, hogyan látjuk, mit gondolunk a világról.
– De, ugye, kínaiakkal is összefutott? Ők hogy muzsikáltak?
– Bátran és merészen. Kína urbánus, új generációja nagyon nagy jólétben él, nem akarnak megfelelni senkinek. Elszántan ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, nem keresik a közönség igényeit… Lenyűgözött ez a fajta zenei szabadság.
– Szabadság és bátorság dolgában nálunk mi a helyzet?
– Sok a vita a magyar népzene tanítása, átadása terén. A hagyományőrzés szempontjából általában hibának tartják, ha a fiatalok nem egy az egyben sajátítják el a dalokat, ha másfelé viszi őket az ujjuk… Másrészt, ha eltérnek tőle, nem tudják eltanulni az autentikus formákat. Meg kell találni itt is az egészséges egyensúlyt.
– Amit ön inkább kibillenteni szeret. Mindennek dacára sikerre vitt egy roma zenekart, a Palimo Storyt, aminek tagjaira az ország falvainak cigánysorain talált rá. Alternatív tehetségkutató?
– Nem először jártam be keresztül- kasul az országot tehetséges zenészek után kutatva. A különbség most annyi volt, hogy magunkkal vittünk egy kamerát is. Demonstrálni akartam, hogy bár jelentős a deficitünk a roma–magyar együttélés megítélésében, azért messze nem olyan fekete-fehér a helyzet, ahogy azt mutatni szokták. Ennek komplexitását szerettem volna rögzíteni – a zenén túl, természetesen.
– És mi van a sikeren túl? Mi lesz a zenekarral?
– A levéláradat, a megkeresések bizonyították e civil kezdeményezés fontosságát. Friss, párbeszédképes gondolatot vitt be oda, ahol általában a szőnyeg alá söprés és a radikális áramlatok kapnak teret. Ez volt a célunk, és folytatjuk.
– Visszatérve Kínára…
– ...visszatérek oda is. Már folynak a tárgyalások az album kínai megjelentetéséről, turnékról. Bár a magyar bemutató mérföldkő az életemben, hiszen az első hátizsákos túrámtól számítva az ottani fellépéseken és lemezfelvételen át egy kétéves periódust zár le. Most azonban némi nyugodtságra vágyom, hamarosan indulok Kelet-Ukrajnába további népdalkincsgyűjtésre…
---
Both Miklós
• 33 éves gitárprímás, korunk Bartókja, kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző
• Játszott a VHK-ban, a Kárpát Möbiuszban, a Magura Napotvetben és a Barbaróban; jelenlegi zenekarai: Napra, Both Miklós Folkside
• Radnóti Miklós-lemeze 2009-ben Budai-díjat kapott
• A Rendhagyó Prímástalálkozó szólistája
• 2011-ben egy uniós roma integrációs projekt vezetőjeként workshopokat, koncerteket tartott szerte Európában
Kortárs energiaforrás
Van, aki jetire vadászik a Himalájában. Both Miklós, akinek komponista-gitáros zsenijét már az egyedülálló Barbaro 3. lemezén konstatálhattuk anno, ami Cziránku Sándor húrfenomén mellett nem kis szó, zenére les a Csomolungma árnyékában – és lavinát indít el. Muzikális hólabdája, amit Kínában gurított el, fővárosunkban temetett alá mindenkit, aki jelen volt a Kínai utazólemez bemutatóján – és rengetegen vesztünk oda, no meg érte…
Yang Jima énekesnő éteri hangja, daloljon bármit is vagy a kínai Bob Dylan, Wang Xiao mester, aki lóháton járva a Góbi-sivatagot szerzi a dalait, hipnotikus erővel bírnak önmagukban is. Ám mikor a Folkside zenekar beszáll, élén a pálca nélkül is karmesteri tiszteletnek örvendő Both Miklóssal, együttes energiájuk megsokszorozódik: David Lynch-i pillanatokká merevedik az idő, könnyen eksztázis közeli állapotba kerülhetünk. S még az amúgy aranyos, kecske- vagy jakszőrgúnyába bújt nási Ho testvérek autentikus danolása is harsogva harapni vágyott, önálló léttel bíró, kortárs muzsikává lényegül át. Gryllus Dániel cameója a Dzsuang Dszi álma című Szabó Lőrinc-vers citeraadaptációjával pedig csak fokozta az exkluzivitást.
(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, Millenáris Teátrum)
(horner)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!