Akkor is, 1995 áprilisában, először iszlamista terroristákra gyanakodtak (és aztán a 9/11 esetében éppen e tévedésre emlékezve halogatták napokig az al-Kaida megnevezését). Akkor is felfoghatatlan volt, hogy valaki – ráadásul frontot megjárt katona – másfél száz honfitársát gyilkolja le hidegvérrel.
Mármint gyerekeiket is, ami viszont akkor is náci mentalitásra vall, ha egyelőre nem tudunk neonáci kapcsolatairól, „csupán” szélsőjobboldali vonzalmairól. Beleborzongva sem lehet elgondolni, miként képes egy emberi – avagy inkább emberszabású – lény előbb magához szólítani tizenéveseket, majd lövöldözni rájuk, mint nyulakra. Valaki egy nem szélsőséges, de azok által is sűrűn látogatott jobboldali portálra beírta szombat reggel, utalva a norvég mészáros korábbi kitiltására a Facebookról, hogy a mi hazai internetes fórumainkon is jócskán akadnak eszelős gyűlölködők, csak nehogy némelyikük fegyvert fogjon. Ami azt illeti, páran éppen ítéletükre várnak, akik már nemcsak a szavak fegyverét fogták a romákra.
A norvégok – és sejthetően a nem csak „fehérek”, hanem európaiak – most bizonyosan újragondolják viszonyukat a saját szélsőségeseikhez. Akik különben ugyanolyanok, mint maguk az iszlamisták: szélsőséges céljaik érdekében semmibe veszik az emberéletet, s hidegvérrel ölnek ártatlanokat. Olykor magukat is feláldozva, miként persze e mosolygós norvég gyilkos is, hiszen meg sem próbált élve menekülni. Feladva a leckét politikusoknak és pszichiátereknek egyaránt. S miközben egyelőre még értetlenül ingatjuk fejünket, már tudhatjuk, hogy nemcsak a sok szerencsétlen norvég családnak lesznek sokáig rémálmai, hanem minden tisztességes európainak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
