Kétszeres áremelés jöhet az élelmiszerláncoknál

Vége a nullaszázalékos infláció korának: a fogyasztói árak most 2,9 százalékkal magasabbak, mint egy évvel korábban. A pénzromlás mértékét jellemzően – legalábbis Kelet-Közép-Európában Magyarországon is – az élelmiszerek drágulása dagasztja. Magyarországon azonban egy extra árfelhajtó tényezővel is számolni kell: a kormány extraterhekkel sújtja a kiskereskedelmi élelmiszerláncokat. Hogy azok képesek-e „lenyelni” az állam okozta többletkiadást, az kérdéses – ha részben vagy egészében a vásárlókra hárítják, akkor akár 3–7 százalékkal is drágulhatnak portékáik.

Hogy miért kell fizetniük, annak hivatalos indoklása zavaros. A kormányzat ugyan gyakran használja azt az érvet, hogy a hiper- és szupermarketek a multik „keletre szánt” másodosztályú termékeit terítik. Csakhogy ez a mondás így több mint visszás. Egyrészt, az agrártárca épp most vizsgáltat be száz terméket, hogy kiderüljön, valóban gyengébb minőségű árucikkeket öntenek-e Magyarországra a multik. Megelőlegezni az „áruellenőrzés” eredményét azt jelenti, hogy egyrészt a kabinet fittyet hány az ártatlanság vélelmére, másrészt azt, hogy tudja, mit tartalmaz majd a jelentés.

Szintén nem világos, hogy a kormány miért csak az élelmiszerláncoktól szed be úgynevezett környezethasználati díjat, hiszen barkácsáruházak, üzletközpontok, ruhaoutletek, kertészeti árudák parkolóiba érkező autók ugyanúgy szennyezik a levegőt. Ám csak a „táplálékboltoknak” kell fizetniük, mégpedig évi 20 milliárd forintot. (A legtöbbet vélhetően az ár/érték arányban talán legjobb Aldinak, Lidlnek és Penny Marketnek – ugyanis e láncoknak van rengeteg „parkolós” üzletük a külvárosokban.)

Szintén „önmaga farkába harapó kígyó” az az érv, miszerint a kisboltokat hozná helyzetbe az új jogszabály. A nagyok ugyanis kibírják, hogy a tervezet szerint vasárnapra 100 százalékos pótlék járna, ahogy azt is biztosítani tudják, hogy a dolgozókat havonta két teljesen szabad hétvége illesse meg. A vasárnap nyitva tartó kisboltok azonban képtelenek kitermelni a többletköltségeket, így vélhetően kénytelenek bezárni. Ez egyrészt bevételkiesést jelent, másrészt megeshet, hogy havi négy nap elveszése miatt alkalmazottat kényszerülnek leépíteni, részmunkaidőbe átcsoportosítani.

És bizony „porhintés” a kötelező létszámemelés indoka is. A hivatalos verzió szerint azért van szükség több emberre az üzletekben, hogy a vásárlók részletesebb információkat szerezhessenek a termékekről. Csakhogy az informálás a gyártó dolga (a csomagoláson feltüntetve). És ezzel a kormány is pontosan tisztában van, hiszen egyből kiválthatóvá teszi a kötelező létszámemelést – természetesen pénzzel.

A kormányzati intézkedéscsomag azonban csak az első csapás. A másik, ha az Európai Unió rábólint, hogy a multik adott márkanév alatt hajszálra egyező termékeket legyenek kénytelenek forgalmazni.
(Vagy ha az ezt forszírozó nyolc tagállam összefog, és nemzeti szabályozás keretében próbálja rendezni az ügyet.) Ebben az esetben ugyanis a multik eldönthetik, hogy kivonják-e termékeiket az adott piacról, vagy árat emelnek. Ha az utóbbit teszik, akkor az élelmiszerláncok – amennyiben nem képesek lenyelni az extraadókat – elveszíthetik árelőnyüket. Azaz gyengül a pozíciójuk.


Lapzártánkkor derült ki: lehet, hogy
a kormány adóterheket (például parkolásért)
mégsem vet ki a láncokra.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!